Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

meaztett, legfontosabb kenyérgabona. /Mint korábban is emiitettük, Nyirlugoson az őszi vetésű növények 96-98 %-a rozs volt./ Az egyes növényféleségek ismert és vetett variána8zámai nemcsak a növénynemesitésre utalnak, hanem a talajviszonyok és a termesztett fajták kapcsolatára is. Amig a tengeri és burgonya esetében 8-10 fajtával is találkozunk, addig rozsból egy, legfeljebb két varietaet ismertek. Ez arra utal, hogy az ismert fajta jól termett, változtatására nem volt szükség. Récens adatok szerint: "A tengeri, burgonya néhány év alatt elfajzott ezen a homokon, ezért mindig ujabbal kellett kísérletezni. Uj fajták még most is kerülnek a faluba. Rozsot csak egy fajtát ismertünk, a nyiri

t vagy jónáa gabonát

, mindig ezt termesztettük, még most is." Ennek a rozafajtának a fentieken kívül több elnevezése ia ismert, petruzsaj és óvári gabonának is említik. Mindkettő a helyi uradalmakból került a paraszti földekre, és megvolt a szövetkezet megalakulásáig. Az általános rozstermesztéshez sokoldalú felhasználás kapcsolódott. A kenyéren kivül nagy mennyiaégben használták szeszfőzésre, szalmáját pedig tüzelésre, gabonás vermek kibélelésére, s főleg tetőfedésre. Más nyírségi településekkel szemben zsúpot csak saját,vagy a falu szükségletére állítottak elő, eladással, értékesítéssel nem foglalkoztak Nyirlugoson. A rozs aratás 1918-20-ig a paraszti birtokokon a kasza mellett még jobbára sarlóval történt. A sarlókasza váltásnak ez természetesen csak a csúcsidőszaka, hiszen a két eszköz több mint egy évtizedig élt hasonló funkcióban egymás mellett. A sarlós aratás eszköze a kevésbé iveit alakú, vékony pengéjű fogazott sarló.