Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

és a takarmányozás céljait egyaránt szolgálja, de egyik növényféleséget sem termesztik olyan mennyiségben, hogy kereskedni tudnának vele, vagy nagytételben értékesítenék. A napraforgó termesztése háttérbe szorult. Az I96Oa8 évektől uj növényként jelent meg és gyorsan teret hódított a málna

. Az 1970-es években a dohánnyal együtt a parasztgazdaságok két legjövedelmezőbb növényévé fejlődött.A paraszti földeken ujabban az uborka és a gyümölcsfélék közül a meggy hódit teret. Amikor érzékeltetjük a növénytermesztés szerkezeti átalakulását és arányváltozásait az egyes növényfélék termesztésének és jövedelmezőségének leírásakor, szükségesnek tartjuk néhány parasztgazdaság evonatkozásu konkrét bemutatását: 1. Csekenyák János gazdasága; területe: 1930-1940 k. 15 kh. E területből 4 kh. erdő volt, amelyet 1978-ig "saját tulajdonában" tarthatott meg. A 11 kh. megmaradó szántő terület a határ három nyomásában, nyomásonként viszonylag egyforma nagyságú területek formájában helyezkedett el. Vetett növényféleségek szerinti megoszlása a következő volt: 3 kh. kalászos /rozs/, 4 kh. kapás /0,5 kh. burgonya, 1 kh. tengeri, 0,5 kh. napraforgó, 2 kh. csillagfürt "csillagpaszuly", vslamint 4 kh. ugar. A föld elégséges trágyázásához rendszeresen 7-8 db. szarvasmarhát, 4-5 db. sertést és malacot tartott, valamint "szárnyasok"-at, amelyek száma évente változó, a gazdaság mindenkori szükségleteit magae szinten kielégítő volt. A földművelés és állattartás kapcsolatára, egyensúlyára utalva Csekenyák János megjegyzi: "A föld meg az állattartás kapcsolatát - amig