Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

11. Cs. Pócs E. a karácsonyi asztalról irott tanulmányában térképen vázolja a karácsonyi szalma elterjedési területét, Szabolcsból ceak a görögkatolikus lakosú Via községet emliti. Az adatok alapján az elterjedési területet Nyirlugosra is ki lehet terjeszteni. /

Cs. Pócs E.

. 1965. 3-323./. 12. Hasonló adatot közöl a Cserehótról Béresné Bene Zs.. 1958. 194-195. 13. Béresné Bene Zs.

, 1958. 194. 14. Szent György-nap hiedelmei teljesebben és kiterjedtebben őrződtek meg más vidékeken; Vö. Barna G., 1972-1974. 278-281.; Béresné Bene Zs.

. 1958. 191. 15. Vö. Barna G., 1972-74., 276. 16. Érdemes összehasonlítani a bukovinai székelyektől származó hiedelemmel, amely éppen az ellenkezőjét tartja; "A boszorkányról azt tartjók a bukovinaiak, hogy nagyon sok a teje. "Olyan szegénysége vót,mégis annyi teje vót. Sokszor még tehene se vót, és mégis túrót, vajat vitt a piacra." /Diószegi V., 1957. 59. Vö. még Molnár J.

. 1943. 65. 17. Itt említem meg, hogy a boszorkány a nyirlugosi hiedelem szerint másféle alakot is ölthet /kutya, ló, fehér tehén alakjót/, azonban ezek az alakváltozások az emberek megrontásához, megijesztéséhez kapcsolódnak. 18. Hasonlóan rontó erővel ruházza fel a pásztorokat a csereháti nép. /

Béresné Bene Zs

.. 1958, 194./ 19. A kereszt és a seprű gonoszelháritó szerepéről számol be Molnár J.

. 1943. 66-67. 20. Vö. Kovács Gy.

. 1937. 172-174. 2I0 A mezsgyét a boszorkányok utjának tartják. 22. Körner T.

. 1967. 283.