Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

és kidobta az istállóból. Másnapra az egyik szemére meg­vakult Poklán Bábi is. /Makszimné Tyetyik Ilona, 76 é­ves, róm. kat./ A rontás feloldozásának másik, az előbbi­nél kevésbé elterjedt módja, hogy az állat tőgyéből egy szelet kenyérre vagy pirítósra fejtek, azt az állattal megetették, ekkor visszajött a tej /Szuvákné/. He a gyógyítás otthon nem sikerült, a rontott tehe­net tudóshoz vitték. A környéken Geezteréden, Álmosdon, Nyirmihálydiban és Szalacson volt tudósasszony, de gyak­ran keresték fel a falu tudós-boszorkányát Tankánét is, aki emberről, állatról le tudta venni a rontást. A tudó­sok maguk gyógyították az állatot, é6 ilyenkor a gyógyí­tás módja titkos volt, vagy különböző füveket, általuk készített rontás elleni szereket adtak a gazdának, és ta­nácsokkal is ellátták, mit kell tennie,hogy meggyógyuljon a tehene. Az idősebb adatközlő szerint a tudósok nem kér­tek pénzt a gyógyításért, "csak a köszönetér* csinál­ták" /Árvainé Eanila Anna 76 éves, gör. kat./, a középko­rúak szerint azonban pénzért gyógyítottak. A Bzemmelverést könnyebb volt gyógyítani,mint a ron­tást, talán azért sem maradtak fenn olyan változatos gyógymódok, mint a rontás esetében. A szemmelvert állatot arról lehet felismerni, hogy az állat hirtelen megbeteg­szik, nem eszik. Ilyenkor szenesviz et készítenek az állat­nak. Cirokseprü hét vagy kilenc szálát elégetik, illetve ugyanennyi szem parazsat vesznek ki a tűzhelyből. A pa­rázsszemeket egy pohár vizbe dobják, ha leszáll, az állat meg van verve, ha nem, más baja van. Amikor 8 parazsat a vizbe dobják, ezt mondják "Se nem egy, se nem kettő, se nem három,se nem négy, se nem öt, se nem hat, Be nem hét, se nem nyolc, se nem kilenc." Ezt a vizet végül az álla­tok ételébe öntik, esetleg az állatot ie megkenik vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom