Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

dobnak. Az aktiv tudományszerzés beavatással történik. A hiedelem szerint mindenki lehet boszorkány, ha bizonyos feltételeknek eleget tesz. Egyik adatközlőm /Makszimné, 34 éves, róm. kat./ igy mesélte a boszorkányavatás szer­tartását: "Kuba Kari néni is jelentkezett boszorkánynak, de elébb megnézték, megfelel-e. Éjfélkor a keresztutra kellett neki kiállni, egy kört húzni maga köré, abba meg egy kis8zéket tenni, oszt arra ráállni.Te akármilyen csú­nya alakok is mennek oda hozzá, nem vót szabad leszállni, mar' csak akkor lehetett boszorkány, ha kibirja, hogy nem 15 ijed meg, és nem ugrik le a székről." Aki egyszer be­lépett a boszorkányok közé, az nem egykönnyen szabadulha­tott meg közülük. Ka egy beavatott boszorkány meggondol­ta magát, nem léphetett ki a boszorkányrendből; számolnia kellett azzal, hogy "a többiek ugy összeverik, hogy meg­sántul" /Béniné/, vagy valamilyen más módon állnak bosz­szut rajta.A boszorkányok seprünyélen vagy gereblyén köz­lekedtek. Ha forgószelet láttak, azt mondták, ebben is boszorkány van; "Szalad Borca néni!" /Béniné/. Általában meghatározott személyeket tartottak bo­szorkánynak,de voltak bizonyos jelek, amelyek alapján fel lehetett ismerni, ki a boszorkány. Aki meg akarta tudni,, ki a falu boszorkánya, Luca-széket készitett. A Luca-szék készitését Luca napján kell elkezdeni és karácsonyig min­den nap kell csinálni rajta valamit, de olyan lassan,hogy pontosan karácsony napjára készüljön el. Aki ezt a széket az éjféli misére elviszi és arra ráül,felismeri a boszor­kányt, mert olyan nagy szarva van, hogy oldalt kell for­ditani a fejit, másképp nem fér be az ajtón. Azonban ez a vállalkozás sem volt veszélytelen.Ha a boszorkány megtud­ta, ki az,aki őt felismerte, minden hatalmával igyekezett megbüntetni a kíváncsiskodót. A Luca-szék készitője ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom