Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

kifejezetten ezeknek az állatoknak a gondozását kisérné. Gyakoribb jelenség, hogy a tehén hasznát, egészségét biztosító szokást a háznál lévő minden állatra kiterjesztenek, A tejhaszon biztosításának különböző módjai ismeretesek. Ezek legtöbbje az elles utáni napokhoz kapcsolódik. Első fejeskor régen pénzt tettek a rocskába, hogy jó tejelő legyen a tehén. Az elles utáni első tejet általában a tehénnel itatják meg. A második vagy harmadik napon fejt tejből gurásztát főznek, amelyet a következőképpen készítenek: a tejbe cukrot és kevés sót tesznek, és felforralják. Ez a megtúrósodott tej a gurászta. Az első tej ilyen felhasználása és a gurásztakészités szokása az északkeleti részeken kivül elterjedt a Léi-Alföldön és Hevesben is. Pitét is sütnek, amelyhez a tejet liszttel és élesztővel keverik össze, enyhén megkelesztik, végül kisütik, Gurásztát és pitét ma is készítenek az elles utáni első tejből, azonban az ehhez kapcsolódó termékenységvarázsló, hasznot biztositó ritus már csak az emlékezetben ól, A gurásztát mindig a szomszéd gyerekekkel, etették meg, azt tartották, minél több gyerek részesül belőle, annál több és jobb tejet ad a tehén, A gazdasszony egy tálba szedte a gurásztát, letette a földre, ott ülték körül a gyerekek, A gurásztaevés elmaradhatatlan kísérője volt a gyerekek lelocsolása vizzel. Amikor kiürült a tál, a gazdasszony "Sok tejet adjon a tehén!", "Sürü teje legyen a tehénnek!" vagy "Igy folyjék a tehén teje!" kiáltással egy bögre vizzel nyakon öntötte a vendégeket. A gyerekek a földről felugrálva menekültek el, A pitét viszont már a család ette meg, csak néhány helyen küldtek a szomszédoknak is, azok sem tejhasznot biztositó céllal. Ferenczi Imre már emiitett tanulmányában igy ir a gurász-