Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

itt, mint másutt. A talicska és a targonca rovására gyorsan elterjedt a könnyű meghajtású, kétkerekű, széles ab roncsú kerékpár. A kerékpárokat sokoldalúan, nagy találékonyásggal használják fel teherhordásra ugy is, hogy maguk is rajta ülnek a kerékpáron és hajtják, de úgy is, hogy a kerékpárt maguk mellett tolják.A kerekpárnak, mint teherhordó eszköznek széles körben való elterjedését bizonyltja, hogy helyileg tovább is fejlesztették. A két kerékpárkereket egymás mellé helyezték és egy golyóscsapágyakkal csatlakozó vastengellyel kötötték össze. A tengelyre vasvázas, deszkafalú, négyzetes alapú tehertért képeztek ki és húzó rúddal toldották meg. A minden előbbinél erősebb, ugyanakkor könnyebben használható kocsit a második világháború előtti évben meghonosított, de csak az ötvenes években felkapott málnásokban is használják. Innen származik a nevük: mánás kocsi

. Ma már minden másféle teherhordásra is használják. x

érfiak, nők ée gyermekek egyformán könnyen bánnak vele. Az étalakitást ma már helybeli kovácsok, lakatosok,sőt házilag végzik. A málnás kocsi használata napjainkra nemcsak a talicskát és targoncát, hanem a kézi húzású szánkót is kiszorította. Télen, hó, ólmos eső ás jég esetén is málnás kocsit használnak teherhordásra. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a teherhordás Nyirlugoson a századfordulótól nagymértékben átalakult. Általában háttérbe szorult az emberi erővel történő teherhordás, de a megmaradt emberi erővel történő teherhordáson belül is nagy változás ment végbe a célszerű, erős, nem alkalmi és nem is házilag készitett eszközök alkalmazása felé. Jó példa erre az, hogy a régebben általános szoknyaszélbe vagy felhajtott köténybe való gyümölcsszedés- és hordás majd teljesen megszűnt. Ma már mindenki