Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

méginkább elengedhetetlen a trágyázás. A télen összegyűlt trágyát már kora tavasszal megkezdték kihordani a határba. A nagyobb mezei munkák közti szünetekben is mindig hordták, hogy gyűljön össze. Amig nem lehetett szétteríteni, a föld szélén szarvasok

ba rakták. A trágyázás nagyobb arányúvá válását az emlékezet a_ lapján már nem lehet időhöz kötni. A tervszerű trágyázás egyik első jeleként az 1310-es évek végétől rendszeresen gyakorolták a rosszabb minőségű földeken a hálatás

t. egy egyszerű kosarazási módot. A gazdák megfogadták a pásztort, hogy néhány napig az földjükön háljon a gulyával, vagy a ménessel. Sokan szekérrel Vitték ki ilyenkor a szalmát, és azt szétterítették alomnak a földre. Reggel a szomszéd földjére hullott trágyát a gazda villával áthányta a sajátjára. IV. A szarvasmarhatartás más-más szerepet játszott a falu egyes társadalmi rétegeinek gazdálkodásában. A jómódúak, a 30 hold feletti gazdák már inkább lovat tartottak, a kisebb birtokosok viszont nagyszámú szarvasmarhát. A 10-15 holdas gazdák közt se volt ritka, akinek 10-20 tehene volt. A zsellérek, méginkább ez 1-5 holdas kisgazdák számára is elengedhetetlen volt a tehén. A kisgazda 1-4 tehenével szántott, dolgozott, a tejből és főként a borjakból pedig pénzelt. A kisebb gazdák ökröt nem tartottak, ha legfeljebb egyet, azt tehénnel együtt fogták be. A nagyobb birtokosok, akiknek lovuk, ökrük is volt, a tehenet nem igázták, csak fejesre, meg a szaporulatáért tartották. A tehén mindenki számára a bármikor könnyen pénzzé tehető tőkét jelentette. Azok; akik egyáltalán nem tartottak tehenet, csak lovat, elsősorban fuvarozásból