Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

nek, faj tisztaságának fenntartáaára: Az állatokat kor és nem szerint is elkülöníteni a legelőn, az apaállatokat beszerezni és gondozni. Ezeket a feladatokat a módosabb gazdákból választott Legeltetési Bizottság látta el. Pontosabb adatok hiányéban egyelőre a mult század 8o-9oes éveire tehetjük a nyirlugosi legelőbirtokosság megszervezését. / Ez egybeesik az állattenyésztés nagyobb arányu fellendülésével, a lecsapolások, erdőirtások befejeztével, a határkép állandósuláséval./ Legeltetéa

. A legelőre csak az hajthatta ki jószágait, akinek abban a fordulóban földje volt, s a föld arányában kapott legelőjogot, un. legelőt

. Ahány félfertály földje volt, annyi legelőre tarthatott igényt /1 fertály= 2 hold/.-^gy legelőre egy számosállatot /1 marha, 2 borjú, 5 koca, lo malac, lo liba/ számítottak. Akinek nem volt földje, vagy kevés volt, az vett legelőt

, attól, akinek nem volt szüksége ró. Egy mázsa gabonáért, vagy annak megfelelő napszámért, adtak egy legelót

. A nyirlugosi öröklési rend is alkalmazkodott a legeltetés érdekeihez: ugy igyekeztek,hogy minden fordulóba osszanak az örökségből, igy minden örökösnek jutott legelőjog. /Ezzel elősegítették a földek elaprózódását, az elszegényedést is./ A szomszédos Nyiradonyban pl. nem a fordulókényszert, hanem a földek egyenlő értékét vették figyelembe osztozkodásnál. Ez feltétlenül a nyirlugosi és a nyiradonyi állattartás, illetve földmüvelés szerepének különbségét jelzi. 16 Egyidőben 5-6 nyáj is legelt a határban, ugyanazon a legelőn. Volt tinó - és ökörgulya

, ahová a tinókat ée a heverő, vagy hizó ökröket hajtották, üszőgulya /

szüzgn— lya/, az 1-3 éves üszők, meddő- és borjas tehenek száná>ra. Ezenkívül 2 csorda

, a fiatal és heverő lovak menées» csürhe

, libanyá

j járt még a legelőre. A határ legtávolab-