Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Kovács Ágnes gimn. tanuló, Nyírbátor: Adatok a nyírbátori "Boni" gyár történetének megírásához /1978. évi megyei pályázat/

dülő nevű földterület, mely a bérleti idő emlékeiből maradt fenn. Ennek megfelelően gyümölcsféléket, igy szőlő, alma, szilva, körte, meggy, eper stb.,de a szeszfőzés alapanyagát saját maga is termelte. A gyümölcsfélék egy részét "BONT" alma, "BONI" szilva, "BONI" meggy, "BONI" körte, "BÓNI"eper, "BONI" sütőtők címkézettel ellátva szállították külföldi, belföldi 7 fogyasztásra. A gyárban 1925. évben nagy mennyiségű napraforgómagot vásároltak fel, melyet raktárhiány miatt az udvaron tároltak kb. 200 vagon mennyiségben. A rossz tárolás és a nagy esőzés miatt megromlott és nem volt felhasználható. Ez, valamint a közelgő gazdasági válság arra késztette a tulajdonosokat, hogy saját jogaik mellett eladják a gyárat, igy 1926-ban a Magyar Cukoripari RT. megvásárolta, Mandel Dezső és alapító fia meradt vezérigazgató, Knap Károly pedig igazgató. A cukorgyári melléktermékként jelentkező melasz, jól hasznosítható volt sz ipari szeszgyárban, melyet a Szerencsi Cukorgyárból rend8zeresen szállitottsk a "BONI" gyárba. A nagymennyieégben rendelkezésre álló finomított szesz tovább feldolgozása és a haszon növekedése céljából likörgyárat létesítettek. A "BONI" gyárban készült szesz és szeszesitalok, likörök, rum, pálinkafélék mind belföldön és külföldön is hírnevet és megbecsülést szereztek a "BONI" gyárnak. A II. világháború idején a "BONI" gyér fő bevételi forrását a szeszesitalok értékesítése jelentette, /kis létszámmal, nsgy értéket termelt /igy a likörgyár terme-