Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/

dobosról, Lengyel György is nagydobosi volt, szegény, már régen nem él, Mlskolczi Pál

. Szakáll Kálmán

, id.Nehéz Imre

, Idős Horváth Miklós

, Mónus Béla

. Kádár Károl

y /most Nyírbátorban lakik/ Egri György

. Lonka Ferenc

. Cpicsák Ferenc

, Kállai Miklós

. Sulyok József

, Bálint Ferenc

. Mizsák János Nyircsaholyból, Kádár István

, és még néhányan, akiknek a nevét hiába kutatja a kortársi emlékezet. Volt már két betanított munkás is, Somogyi Bertalan és Mező József

, és volt saját adminisztrátor is Ari Sándor

, /most a TITASZ dolgozója/, aki egymaga volt kalkulátor, pénztáros, tervező, értékesítő, üzletkötő, és még ki tudja, mi más. Ezek együtt alkották az asztalos-részleget

. A vállalat első párttitkárát is az asztalosok adták, Lonka Ferencet. Az asztalos első műszaki vezetője Nyírbátorból jött. Kádár Károly volt az első műszaki vezető. Kádár- Mónus- Oszter emlékszik Papp László vezetői sorrendjére. Lassan-lassan az asztalosok önálló munkát kaptak. Beszereztek egy "Bólinger"-t, amivel svédpadlót készítettek. Papp László dolgozott a "bólinger"-en, ő vájta a svédpadlót. Először nem fenyődeszkából készítették, hanem széleletlen tölgyből. Ott hevert a TÜZÉP telepen a havon. Nem sokkal kedvezőbb helyen történt a feldolgozás. A dolgozók egymás között "hangár"-nak nevezték a Lengyel Pétertől örökölt csarnokot, azon alakítottak ugyan valamit az első évben, 1952-ben, társadalmi munkával természetesen, felplafónozni már nem értek rá. Meg "luxus" is volt a plafonozás még abban az időben. Aki dolgozott az nem fázott. Az első "garnitúra" pedig dolgozott. Ebédlő