Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Grasselli Miklós ny. mérnök: A Nyíregyházi Dohány-fermentálő Vállalat megalakulása és fejlődése felszabadulástól napjainkig /1975. évi megyei szakszervezeti pályázat/@43

"Katicázták", A melegedőben találkozott tehát az "agrárproletariátus, a városi proletárral, a szegénység a szegénységgel. Már emiitettem, hogy a dohánybeváltóban alkalmazott munkások a proletariátushoz tartoztak. Az 1938-as monográfia részletesebb meghatározást adott, "A beváltóhelyek nagyszámmal /500-600/ alkalmaznak női munkást, akik a dohány finomabb munkájához természetüknél fogva alkalmasabbak a férfi munkásnál. Ezek a magazinos lányok, - akik között sok asszony is van - nagyrészük családfenntartó, mert vagy özvegy anyát tartanak el, vagy munkanélküli, esetleg munkakerülő ember helyett keresik a kenyeret. Tulnyomólag a mezőgazdasági népességből kerülnek ki, de van közöttük elszegényedett iparos felesége is." 11 A "munkásmenhely"-nek is nevezhető melegedőben nagyméretű asztali tűzhely állott, ahol a dolgozó az élethordóban magával hozott ételt felmelegíthette. A szerény keresetből nem is jutott többre, mint a felmelegített főtt ételre. Ez volt a legolcsóbb megoldás. öltözőhelyiség nem volt, átöltözés a raktárakban, a munkahelyen történt az asztagok vagy dohánybálák között és mögött. A dolgozók elégedetlensége nyilvánvaló volt, amely helyenként szervezetten is megnyilvánult. 1919. március 1-én a nagykállői dohánybeváltó hivatal munkásnői sztrájkba léptek. Nem voltak hajlandók a munkájukat folytatni csak akkor, ha a tárgyalt bérrendezésre vonatkozó rendelet, illetve engedély a felettes hatóságtól megérkezik. Követelték a sztrájk napjaira eső bérek kifizetését is.