Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Puskás Edit a nyíregyházi Krúdy Gimn. tanulója: A Nyíregyházi Dohányfermentáló története megalakulásától napjainkig /1977. évi megyei pályázat/

Az 1949 évi Tiszántúli dohánytermő terület a 14.000 ha-t meghaladta ez jelentós eredmény volt, mivel a ló és szervasmarha állomány minimális volt, s igy a területek művelése, istállózása külön gondot jelentett. 1949. január 1-én megalakult a "Tiszántúli Dohánybeváltó Nemzeti Vállalat". Megszűnt a Dohányjövedéki Központ Igazgatóság és feladatkörét átvette a "Dohánytermelési Központ". A Tiszántúlon a felszabadulás után 4 dohánybeváltó hivatal telepén X-es rendszerű, közvetett fűtésű /10 kamra, kazánházzal, gőzfütéesel/száritótelep épült. /Nyíregyháza, Nagykálló, Kisvárda,Hajdudorog./ A közvetlen fűtésű /toronyszerű/ száritótelepek is a dohánybeváltó hivatalokhoz tartoztak. A nyíregyházi beváltóhoz 1, Nyírbátorhoz 11, Debrecenhez 3 száritótelep. A közvetett fűtésű száritótelepek 1949. évi kapacitása 57,5 ha /10 kh/kamra/, mig a közvetlen fűtésű száritótornyokban 4 ha /105 száritótorony/. Kialakultak a főfelügyelői körzetek, egyidejűleg a magtermelés rendje is szabályozásra került. Debrecenben sértetlenül maradt az egyaknás kondicionáló gép. Ám a fermentálás komoly gondokat jelentett, mert a gép nyersdohányanyaggal való ellátásához a nyersanyagot szállító vasúti kocsi sem közúti tehergépkocsi kellő időben és mennyiségben nem állt rendelkezésre, de akadozott a kazánház szénellátása is. A dolgozók "fakitermelő brigádokat" szerveztek a kazánok üzemeltetéséhez. Az 1949. évi tiszántúli dohánytermő terűlet a 14.000 ha-t meghaladta. A dohánytermelés területi elhelyezkedése