Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Tamás Mária gimn, tanuló, Tiszalök: Az Alkaloida Vegyészeti Gyár fejlődése a felszabadulás után /1969 évi megyei pályázat/

A feltaláló és munkatársai, ha kellett fél bérért éj.iel-nappal dolgoztak, hogy az üzemet a feltaláló szülő­falujában megtartsák és fejlesszék. A feltaláló halála u­tán /1936/ fellépő nehézségek közepette is a tőle tanult fegyelem és munkaszeretet hatotta át az üzem törzsgórdé­ját. Ez tette lehetővé, hogy az újra és újra fellépő ne­hézségek ellenére is a gyár továbbfejlődjön. A gyár vi­láhirüvé lett és a második viré£iáboru idejére már az ala­pitásl évben elért termelésnek több mint kétszázhuszszoro­sát termelte az emberiség fájdalmait olyan kiválóan eny­hitő gyógyszerből. A második világháború jelentette a legnagyobb ve­szélyt a fejlődő gyárra. A vezetők elmenekültek, a gyár mozgatható anyagi javainak döntő többeégét Wendler Miklós vezérigazgató és társai magukkal vitték. A Vörös Hadsereg elől menekülő németek pedig fel akarták robbantani az ti­zemet.A magukra maradt munkások ösztönösen mentették, ami menthető volt. Néhány nap alatt hihetetlen szorgalommal szerelték le és rejtették el az üzem felszereléseit. Ez­zel megmentették attól, hogy a németek felrobbantsák. Az elrejtett javak őrzésére a legkritikusabb idő­pontban a munkások őrséget szerveztek, a gyár jelenlegi igazgatójának vezetésével. 1944. november 1-én ért Büd­szentmihályra a felszabadító Vörös Hadsereg és elűzte a nép, a gyár legfőbb ellenségeit. Alig távolodott el még a harci zaj, a gyárat őrzők mellé felsorakoztak a dolgozók, akik a Szovjet Katonai Parancsnokság segítségével rövid idő alatt kiásták az eldugott gépeket.Lázae ütemben folyt a felszerelés. November közepén a műszaki vezető nélkül maradt munkások az üzemet meginditották és gyógyezerter­meléssel segítették felszabaditójukat, a szovjet hadsere­get.

Next

/
Oldalképek
Tartalom