Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Sándor Gabriella a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimn. tanulója, a Megyei Levéltár honismereti szakkörének tagja: Nyíregyháza malmai. A város újraépítésétől a kapitalizmus koráig /1977. évi megyei pályázat/

A molnárok sértve érezték magukat, s ezért Írták panaszlevelüket a városhoz, orvoslást várva. "Az adatott articusosokat visszaadván a Felséges Királyt megkérjük, hogy pénzünket adja vissza - vagy pedig molnárok nem leszünk ezen az uton." A város bizonyára nem minden hátsó gondolat nélkül kérte az articulusokat. Ez csak eszköz volt ahhoz,hogy uj molnárokat foglalkoztasson a régiek helyett, akik valószínűleg korszerűsítési tervekkel gyakran zaklatták a várost. Magyarországon a XIX. század második felében, 8 szabadságharc bukása után lassan kapitalista fejlődés indult meg. Meggyorsult a külföldi tőke beáramlása és a hazai tőkefelhelmozódás.Hazánknak mezőgazdasági jellegénél fogva szüksége volt az iparfejlesztésre. Kezdeti fokon megindult az ipari fejlődés kibontakozása. Városunkban nem ez történt. Itt megrekedt a fejlődés. Az addig olyan szépen emelkedő város vezető személyiségei nem ismerték fel a történelmi szükségszerűséget. Az ipari fejlődés elakadt, s nem volt, aki vagy ami elősegítette volna ann8k kibontakozását. Talán a jobbágyközösségből felfejlődő mezőváros lakossága immár annyira ragaszkodott megszerzett jogaihoz, hogy nem merte az egyéni kezdeményezés és vállalkozás öntörvényének kitenni javait. A kapitalizálódás megrekedt a privilegizált városban. Ezt a helyzetet a malmok esetében vizsgálom. A város nem kezdeményezte,majd nem engedte egy nagy, korszerű malom építését, smi a város lakosságának szükségét ellátta volna.