Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Kriveczky Béla gimn. tanuló, Kisvárda: A kisvárdai öntöde története, megalakulástól napjainkig /1977. évi megyei pályázat/

munkások kenyerét is, mert ha a telep leégett volna, a 22 munkás az utcára kerül. Ebben a kis helyiségben dolgoztak a lakatosok és az öntödei munkások egyaránt.Kezdetleges technológiával tűzhely és kályha alkatrészeket gyártottak.A munka igen lomhán haladt, három napig formáztak, egy napig öntöttek, majd rámoltak, öntvényt tisztítottak. Azután kezdődött az egész folyamat elölről. A szskmabeli különbségek is elmosódtsk. 1925- ben történt az első változás. A régi fstetőket leszedték, és helyét piros tetőcserép foglalta el. Ekkor a munkások a nap 16 óráját töltötték a gyárban. Reggel a nappal keltek, a csillagok már régen kigyulladtak amikor végre nyugovóra tértek. Az inasok napi 80 fillérért dolgoztak.A felnőttek keresete sem haladta meg a napi 2 pengőt. A munkások öltözete sem volt kielégítő. A kohőmester - sok gyermekes cssládapa - cipő nélkül járt dolgozni.Ebben az időben Harmati látva a dolgozók nehéz helyzetét, rendszeresen 5 kg gyümölcsízt adott az embereknek, amit a gyár pénzéből vett, igy próbált segíteni nehéz helyzetükön. 1926- ban tovább fejlődött a mühelyrészleg,már öntött tűzhelyet és kéménysjtókst is gyártottak. A dolgozók száma kb. 50-60 fő volt. 1927- ben a kis telep áttért a komplett asztali tűzhelyek gyártására, és építettek egy zománcozó üzemet is, megkezdték a zománcos lemezek gyártását, ami eddig Pesten történt. Ha lassan is, de fejlődött a gyár. A szociális ós kulturális viszonyok viszont még sokáig alacsony szinten maradtak. 1938-ig üveg nélküli mécses világított. A szórakozás száműzött dolog volt. Az inasok egy héten három-