Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Gál Márta gimn. tanuló, Kisvárda: A Kisvárdai Szeszipari Vállalat története

Az alacsony gyári állandó létszám miatt a felszabadulásig a gyárban a munkásmozgalmi, politikai szervezkedés nem volt. A felszabadulás után létrehozták a gyári Szociáldemokrata üzemi alapszervezetet. A gyár államosítására 1950-ben került sor. Az állami vállalat a Kisvárdai Szeszfinomitó és Viztelenitó NV. nevet kapta, majd Kisvárda Szeszfinomitó néven működött 1963-ig a Szeszipari Országos Vállalat megalakulásáig. Az 1950-es 60-as években a gyár főleg víztelen szeszgyártással foglalkozott. 1950-145 abs. vg. I96O-546 abs. vg. 1955-397 abs. vg. I965-544 abs. vg. I969-8OO abs. vg. Ebben az időszakben a gyár létszáma stagnált 65-70 fő között, melyből a munkáslétszám 35-40 főt tett ki. 1961-62-ben a gyár kritikus helyzetbe került. Népgazdasági szempontból ésszerűtlen volt víztelenítés céljából a szesznek Budapestről és Győrből Kisvárdára való szállítása, a víztelen szesz visszaszállítása. Ezért az illetékes szervek a gyár megszüntetésének szükségességét fontolgatták. A gyár - fennmaradása érdekében - rátért a gyógyszeripartól vásárolt szennyezett szeszek regenerálására, majd nyers izopropil víztelenítésére és szennyezett izopropil alkohol regenerálására. Az uj termelési profilok kialakítása, valamint az 1960-as évek közepétől beindult szovjet szeszimport áthidalta a nehézségeket es biztosította távlatilag is a gyár fennmaradását. A gyógyszeripari szennyezett szesz regenerálását a szennyező anyagok sokfélesége és erős korrodáló hatása miatt a gyár rövid ido után megszüntette, viszont az izo-