Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/

lomban erről bölcs Leo említést tett TOIna a magyarok hadviselésére vonatkozó terjedelmes müvében; a meghódolt népek nem üdvözölték volna Árpádot kivont, bütykös fokú törökszablyáva és nem felejtette volna el feltüntetni azon eddig ösmert honfoglaláskori szolyvai, galgóczi, tarczali, bezdédi, bodrogvécsi gazdagon díszített és thuzséri ezüst tarsolylemezeket, melyekben őseink baloldalukon késüket, csiholó aczélukat és kováikat hordották. Nélkülözzük ezen monumentális képen azon ezüst vagy bronzszijdiszitéseket is, a melyek közül pedig ma már mintegy 200 félét ösmerünk. őseink öltözködését, mély homály fedi. A művészek képzelete többnyire szoknya félébe, vagy gatya félébe Öltözteti őket, pedig aligha voltak olyan szoknya hősök mint mi,daczára annak, hogy a férfiak is hordottak nyakukban nem átlátszó üvegből készült gyöngyöket, de még fülbevalókat is. Közbe szúrva megemlítem azt, hogy a bezdédi összesen 17 sirból álló honfoglalási temetőben, tizenegyen voltak lóval eltemetve. A lovak egynek kivételével az eltemetettnek bal oldalán találtattak, még pedig élve lökték a sirba, mert lábaik szorosan egymás mellett feküdtek, tehát a temetéskor össze voltak kötözve. Mindannyi oldalt feküdt; törzsük azonban meg volt csavarodva, mintha kivon helyzetükből fel akartak volna emelkedni. Mindeniknek nyaka függélyesen állott, mintha levegő után kapkodtak volna. Tiz lónak feje az embernek bal combján vízszintesen feküdött az ember fejének irányított helyzetben. Nyilván élve lettek eltemetve. Hét sirban találtunk egy-egy pár kengyelt, de egy esetben sem a lé mellett, hanem az eltemetettnek vagy lábánál, vagy fejénél, vagy jobb oldalán, de egy esetben sem távolabb egymástól, mint azt egy átalvető kengyel szij vagy kötél engedné. Hót heveder csattot is leltünk nyeregnek nyoma nélkül; a miből jogosan azt lehet következtetni, hogy csak pokróczfélét erősítettek a lóra és sem a jobb, sem a bal kengyelre nem nehézkedhettek, mert különben lefordulhattak volna.