Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/

A másik Andrást, Meczónás csipte meg, még pedig na­gyobb sikerrel, mert ő lett muzeumunknak egyik legkimagaslóbb pártolója. Miután az alma nem esik messze a fájától, Bandi örö­költe apjától a Meczénás-betegsóget. Neki köszönhetjük a nagyhalászi határban fekvő kis zom­borhegyi honfoglaláskori magyar temetőnek felfedését és átkuta­tását. Nem emlékezem, - de lehet, - hogy ezen cikksoro­zatban már fentebb elmondottam, hogy ezen temető a Tisza-sza­bályozás előtt a mintegy 140000 katasztrális holdnyi területű "Rétköznek" képezte a környezetből 5-6 méternyire kiemelkedő, körülbelől három holdnyi szigetét. Az uralkodó északi szél a déli végre hordotta fel a ho­mokot. Az északi végén emberemlékezet óta csontokat és cse­réptöredékeket találtak. Â magaslatról a földnek tulajdonosa két ásónyomnyi ho­mokot hordatott le a környező tőzeges /püfős/ területnek termé­kenyebbé tétele végett. Tizenöt sírból csak egy jellegzetes honfoglaláskori vascsákány menekült meg az elpusztulástól, a milyennek egy honfoglaláskori demecseri kard mellett talált - párját muze­umunk őrzi, mint Elek Lászlónak becses ajándékát és a melynek egyikét azért kérte volna a honfoglalás és az Árpádkornak leg­alaposabb tudósa Dr.Nagy Géza múzeumi őr, mert ezen alak a nemeeti múzeumnak dúsgazdag honfoglaláskori gyűjteményéből hi­ányzik. Mint afféle kocarégész, én is érdeklődöm - különösen - honfoglaláskori leletek iránt; de inkább kiállók huszonöt botot, mint végig olvassam a rajzmellékletek nélküli, minden apró részletekig kiterjeszkedő tudós jelentéseket, a melynek olvasása mellett kezdetben nagyokat ásitok, végre szégyenszem­re elalszom, amiért a vaskalaposok jogosan lebunkózhatnának. Hogy ezen kutyamódon szégyenletes és kellemetlen ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom