Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/
mert csak azokat akasztottam fel, a kiket az igazságszolgáltatás kezeimre bizott. Hagy hálátlanság, hogy nyugdijat nem kapok." Ez az uri ember talán szívességből is felakasztott volna, de mély sajnálatomra a kérlelhetetlen kaszás őtet is már régen leterítette. De most már nem bánom, mert különben nem gyönyörködhetném legújabb szerzeményeinkben; a nagyszerű Krisztuselőtti évezredből származó petneházai Sipos Emil és Papp József-féle vasleletben; a demecseri Elek László-féle ós négy remek lándzsából álló Bálint János ref. lelkész ut által ajándékozott geazterédi bronzleletben; Az Elek László által ajándékozott XVI-ik századbeli lemezes fejű vasbuzogányban, de különösen azon gazdag ajándékban, melylyel id. Liptay Ede nagyfalui tudós földbirtokos ur gyarapította tegnapelőtt muzeumunkat. Az ajándékozott tárgyak Hagyfalu határából gyűltek. Legnagyobbrészt a Kistelek dűlőben lévő őstelepről, a mely a Tiszához közel a Nagymorotva mellett emelkedett ki és a mely helyre egymásfelé bronzkori, La Téne kori, népvándorlás és honfoglaláskori népek telepedtek. AI ajándékozott tárgyaknak felsorolásával nem untatom a "Nyirvidék" olvasóit, ásítsanak tőle az Archeológiai Értesítőnek régész olvasói. A ki pedig érdeklődik, megtekintheti azt muzeumunkban akkor, a mikor gondoskodva lesz arról, hogy meghatározott napokon és időben bakter gubbasszon, nehogy pajkos elemek kárt tehessenek. Én nem csak örömmel, de bármikor hálára kötelezetten mutatom be gyűjteményünket a mi ősmultunk iránt érdeklődő és a müveit osztályhoz tartozó bárkinek, de gyenge látóképességemmel ragadós kezekre ügyelni képtelen vagyok. A Liptay Ede-féle gyűjtemény, az 1877-ben Budapesten tartott régészeti kiállítás alkalmával méltó feltűnést keltett. Azóta elajándékozás miatt kissé megapadt ugyan, de azórt még is sok okmányt szolgáltat Nyírünk őskulturájának némi megvilágítására.