Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
3. Csevegés múzeumunk érdekében is I-VII. /1908/
3. Csevegés muzeumunk érdekében is. I. Elek László már pár év előtt két honfoglaláskori kardot, számos bronzkorszaki és La Téne izlésü edényt ajándékozott muzeumunknak, melyek borzsovai uri lakásához közel eső negyven holdnyi szőlőtalaj forgatás alkalmával kerültek napfényre. Pár hónap előtt pedig egy nyéllyuknál ketté törött réz-fokos baltát ajándékozott, a mely innen néhány száz lépésnyire a demecser-székelyi ut mellett találtatott, a melylyel különböző lelhelyről került réztárgyainknak száma tizenháromra emelkedett. Folyó hó 7-én arról értesített, hogy egy ujabb időben szerzett 500 holdas birtokán, nem a Demecser község köteleikéhez tartozó Borzsova pusztán, hanem a demecseri határban, lakásától északkeletre mintegy 7 kilométer távolságra, a Rétközön, a mely a Tisza szabályozás előtt 150000 holdnál nagyobb homok-magaslatokkal /szigetekkel/ tarkázott nádas, mocsár és sikviz volt, az úgynevezett egyik Badarász szigeten, 30 centiméter mélységre hatoló szántás alkalmával bronztárgyakat találtak, a melyekben - a mennyire tájékozva vagyok - a szabolcsmegyei múzeum aránylag leggazdagabb, amennyiben 40 év alatt csak mintegy 6000 négyszög kilométernyi területről került össze és a Nemzeti múzeumnak bronzgyüjteménye után - e téren - az Összes hazai muzeumokból kimagaslik, a mi csak is a talajminőségből és a talaj felületének alakulásából és közönségünknek érdeklődéséből magyarázható meg. A "Szabolcsmegyei muzeumot" tulajdonképen "Nyíri múzeumnak" kellene nevezni, a mennyiben tárgyai főképen a Nyírből kerültek. Ebbe a szószba jogosan bele lehet kavarni azt, hogy ez a Nyir volt, - de csak volt, - azon pátria, a melyről el lehetett mondani nem azt, hogy "Extra hungariam", hanem azt.