Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
2. Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban I-II. /1908/
tyálkodtak. Szegénység, fösvénység, avagy más ok miatt a felnőttek mellé nem tettek tárgyakat. Aránylag leggazdagabb volt egy 8-10 éves gyermeknek sirja, mert itt a csontváznak nyaka körül öt, nem átlátszó szennyes fehér üvegből készült gyöngyöt találtunk, melynek felületét három barna szinü kör, és a körnek közepén egy-egy tégla vörös kiemelkedő petty képezi a diszitést. A jobb vállán egy egyik lapján sürün egymás mellé helyezett betrébelt karikákkal diszitett - tojáadad alakú fülec3kével ellátott bronz lemezből készült csüngő diszt találtunk, a mi nagy gyermek szeretetre vall, mert itten kevésbbé fösvénykedtek. Egyik csontváznak bal füle mellett egy hengerded bronzhuzalból,készült, mindkét végén letompított karikafülbevalót találtunk. Egy másik 182-185. ctm. hosszú csontváznak egyik karján egy diszités nélküli, egy etm. széles, cartonpapir vastagságú bronz szalagból készült nyitott végű karpereczet, és egy bronzgyürüt, a melynek hártya vékonyságú, felül keresztalakulag kivágott, oldalt négy részarányosán elhelyezett kendermagnál nagyobb kiemelkedő félgömb képezte a diszitést. A gömbnek üregében egy felül domború, alsó felületén lapos, sötét kéken áttetsző üveg helyettesitette a gyémántkövet. Ez az atléta termetű uri ember lehetett a községnek fŐbirája, mert hiszen még nem nagyon régen is,a legmagasabb , legpoczakosabb egyén volt a falunak első embere!Beigazolt tény, hogy Erdélyben Hétfaluban, a mely községnek joga volt a fejedelmek idejében követet küldeni az országgyűlésre, mindég azt küldték fel, aki a nagy termetre készült, a községnek tulajdonát képező diszruhába bele illett, akkor is szavazás lévén a küldötteknek főkötelessége. Legérdekesebbnek tűnik fel egy csontváz,a melynek lábközépcsont jai /metatarsus/ csaknem egész hosszúságukban zöld, tehát rézrozsdával voltak átitatva, de a leggondosabb kutatás mellett sem találtunk bronz, vagy réz tárgyat, ugy hogy egy hártya vékonyságú ösmeretlen rendeltetésű tárgyra kellett gondolni, a mely ezer év alatt elenyészett.
