Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
2. Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban I-II. /1908/
2. Honfoglaláskori temető a nagy halászi határban Északi irányban azért hagytunk fel az ásással,mert innen már a szél és az eke a sirokat már régen elenyésztette. Déli irányban pedig a hol szintén még csak két ásónyomnyira akadtunk csontvázakra, azért hagytuk félbe a további kutatást, mert az ott kezdődő őszigabonavetést pusztitani nem akartuk. Learatás után folytathatjuk. A tegnap felásott tizenkét sirnak egyenkénti leirása untató mulatság lévén, csak a lényegesebbnek látszó körülmények érdemesek megemlítésre. Négy sirsor vonul északdéli irányban. A sorokban a sirok a ma is szokásos távolságban vannak egymástól elhelyezve. A két keleti és a két nyugoti sirsor között a távolság egy lépéssel szélesebb mint a két-két sirsor között. A csontvázak fejjel nyugotnak, lábbal keletnek, hanyatt fekve kinyújtóztatott helyzetben feküsznek. A karok rendszerint a csontváznak hossztengelyével párhuzamosan a törzs mellé vannak helyezve. Egy csontváznál az ölbe volt hajlítva; egy másiknál pedig a jobb kéz a szivnek táján, a másik az : ölben volt. Itten bocsánatot, elnézést és egy kis türelmet kérek, hogy elmondhassam azt, a mit hulláknak, vagy csontvázaknak épenmaradásáról vagy elenyészéséről tapasztaltam, anélkül, hogy a különbségeknek megmagyarázására magamat képesnek érezném. Azért teszem ezt, mert a halászi temetőben is egyes csontváz részek elenyészésének rejtélyes kérdése merül fel. Egyptomban nem lehet a régi időből csontvázakat találni, hanem csak rothadástól mentesült összeaszott ember,krokodilus, macska, ibis, ichneumon sat. múmiákat, a melyekről azt tartják, hogy a bebalzsamozás tartotta fel ezeket jelenlegi viszonylagos épségükben. Csakhogy ehez szó fér, mert a rothadékony agyvelőt,
