Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

Csevegés muzeumunk érdekében is VII. Hát bizony ugy látszik, hogy nem ártott panaszkodni amiatt, hogy muzeumunkba már pár év éta nem csorog, hanem cseppen; mert ime id. Liptay Ede bátyám sok évek során vármegyénk területéről fáradsággal gyűjtött és a Nyirnek ősmultjára fontos jelentőségű őstárgyait szíves volt muzeumunknak ajándékképpen felajánlani, amelyről annak idején referálni is fogok. Innen tehát csorogni fog, de a napokban cseppent is. Ez a csepp egy gránitkőből készült nyéllyukas gyönyörű fokosbalta, amelyből Sherlock Holmes sok mindent tudna következtetni. Próbáljuk meg ezt kontármódra mi is. A mi legfeljebb száz darab kőkorszaki vésőink, baltáink, kalaposaink, buzogányaink, parittya köveink számra nézve jelentéktelen, mig a külföldi muzeumokban, különösen Nürnbergben, Koppenhágában és a Helvétországi gyűjteményekben annyi van felhalmozva, hogy egy kis, de nem nagyon kicsiny nagyítással azt lehetne állítani, hogy azokkal egész Nyíregyházát ki lehetne kövezni. A mi gyűjteményünk azonban őstörténelmi szempontból jóval becsesebb; mert a középeurópai muzeumokban, amelyeknek legtöbbjében volt alkalmam gyönyörködni, százszorta több kőeszköz van felhalmozva, mint nálunk, de azok csak a közelből került egy-két fajta kőzetből készültek. Sokáig lakhattak egy helyen, de szűk korlátok között mozogtak; távolabb vidékkel érintkezésük nem volt. Az a mai nyugoti népek által lebecsült és becsmérelt keleti faj azonban, amely a kőkorszakban a Nyirt lakta,meszsze vidékekkel állott kereskedelmi összeköttetésben, tehát tovább nézett és látott az orránál. A mi ütő-vágó kőeszközeink nemcsak a közelben talál-