Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

26. Múzeumunk érdekében. Hun és gót emlékek Szabolcsban /1917-1918/

Közép-Európában egy ilyen gyűjtemény nagy Tárosoknak is büszkeségét képezné, csak fiatalabb emberek Tolnának hivatva az érdeklődést fokozni, mint például én is 83 éves korommal. Muzeumunkban a laikus közönség sokat néz, a szakember, akik közül többen megfordultak nálunk - sokat lát is. Nem állhatom meg, hogy itt egy ostoba anekdotát közbe ne szúrjak. Néhány év előtt, a Nyiregyháza-vásárosnaményi vasútnak építése alkalmával az orosi állomásnak épületét cserepezték.Az orosi intelligencia naponta kisétált a kultúra haladásában gyönyörködni. Egy alkalommal a debreceni felügyelő mérnök is megjelenvén, felkiáltott a cserepezőkhöz: - Barátom! Nem jól csinálja maga a dolgát! - Laikus az uf ehez! - Hát tudja maga mi az a laikus?! - Hát hogyne tudnám! - Hát mi?! - Marha!! - volt a válasz. A cserepesnek csak akkor lett volna igaza, ha a "marha helyett "tájékozatlant" mondott volna. Amiről pedig tájékozTa nem vagyunk, az iránt nen is érdeklődünk. Mint vármegyém ősmultja iránt érdeklődőt, egy igen fontos körülmény ösztönzött ezen soroknak megírására. Több óv előtt a gávai 6-8 méter magasságú őahalmot ástam meg, amely körül egy nagyobb terjedelmű urna temető van. Az ásatások eredményéről az Arch.Értesitő hasábjain számoltunk be, amit itt terjedelme miatt nem ismételhetek. A halomban egy két élü va8kardot is leltünk, melynek markolata gyürü alakú. Ilyen kardnak két példánya Oroszországban találtatott, amelyeket dr. Posta Béla tudósunk, a gróf Zichy Jenő harmadik utazásának 3-lk és 4-ik kötetében ösmertetett, és amelyeket ő a Kr.utáni I., Il-ik századbelinek tartott.