Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

26. Múzeumunk érdekében. Hun és gót emlékek Szabolcsban /1917-1918/

fejük a térden, vagy a dombon feküdve, orrával az embernek feje felé irányítva találtattak. A gazdag lelet 550 forintért a nemzeti múzeumnak birtokába került, mert a Vidovich László főszolgabíró 350 forint ásatásra fordított kiadásait, fedezetnek hiánya miatt, a vármegye meg nem szerezhette. Ez gazdag törzsnek volt temetkezési helye, mert a lovaknak húsát torozásra fel nem használták, mig Kenőzlőn a lovaknak csak feje és végtagjai voltak néhol igen szép rendben egymás mellé,helyezve, az emberi csontváz mellé különböző helyekre lerakva. Az ujfehértói Micske pusztán csak egy lovas sir akadt. A nagyhalászi kis zomborhegyi törzs kevés számú ugyan, de jellegzetes honfoglaláskori tárgyat találtunk. Igen szegények lehettek. - Három csontváz koponyájának közelében, Jobb kéz felől egy-egy kutyának csontvázát leltük. i'uzséron j hat gyalogos, de gazdag sirt tártunk fel. Mindezekről számos ábrával kisért kimeritő közlemények jelentek meg az Archeológiai Értesítő hasábjain. Némely esetben a siroknak alja agyaggal volt simára kitapasztva. A halottakat koporsó nélkül temették el; csupán Micske pusztán és Bezdéden találtuk meg nyomát felsőöltönynek. Az utóbbi helyen a kabát térdig érő volt, alól bőrszalaggal beszegve, melyen köröskörül ezüst szijdiszitések voltak akiázva. Kenézlón két hulla, ingben, gatyában lett eltemetve, mert a nyákon, a könyök éa bokák fölött ujnyi széles, papir vékonyságú, végeiken kilyukasztott, a kézen elporladó ezüst szalagok voltak, melyek nyilván a fehérnemű végén lévő korcokba voltak fűzve. Hogy ezen ruha darabok bővek vagy szűkek voltak-e, megállapítható nem volt. Három esetben a homloknak magasságában köröskörül apró hártyavókonyságu, többnyire háromszögű, szétporlott ezüst lemezkék, az ezer év alatt elenyészett süvegnek alsó szélét é-