Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

- is Csevegés muzeumunk érdekében is IV. író nem lévén, nem vagyok kötelezve az irodalmi tisztességnek betartására, amely szerint soha sem szabad azt mondani, hogy "Én", hanem azt, hogy "Mi", vagy "E sorok Írója." A megszólítás, az ön, vagy a kölcsönös cimezés csak divat dolga. A fejedelmeknek nincsen sem négy lábuk, sem négy kezük, mégis többes számban, - per Mi - beszélnek. Az Úristennek soha sem mondotta senki, hogy Kegyed vagy ön, hanem "Te" megszóllitással fordulunk hozzá, ha szorul a kapca és ezért nem haragszik. De ha én azt mondanám, hogy hallod-e te líekerle! ne tégy bolondot, hanem csak akkor adjál pénzt vagy katonát, ha a sorompót, az Önálló bankot és a magyar vezényleti nyelvet már megkaptuk. Ha ezt mondanám, csak az nem tudná megmondani,hogy mi fogna velem történni, aki azt a találós mesét képtelen lenne megfejteni. "Miféle gyümölcs az, a melyik fán terem,hosszúkás kékszínű és ha felbontjuk, szilvamag van benne?" A pályadijat az nyerné meg, aki azt mondaná rá - hogy a nagykallói bolondok házába kell engemet dugni. Dutyiba nem lehet, mert hát az osztrák vagy magyar /mert hát az egyre megy/ büntető törvénykönyvnek l.§ a azt mondja, hogy "Gondolat nem büntethető." Én csak gondolok, de nem állítok semmit, hanem csak azt, hogy a cimezés, akár magunknak, akár másnak szóljon is az, csak divatkérdés, mint a krinolin, vagy a szükszabásu szoknya. Egyszer Simor hercegprímás meghívót kapott az udvari bálra, ahova pedig a magyar közjog szerint kopogtatás nélkül is bemehetett volna. Persze, hogy ugy koránál, valamint állásánál fogva a különben is udvarképtelen barbár kopogós csár-