Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
20. Anonymus és honfoglaláskori temető Kenézlőn I-III. /1913/
Több helyen átrágtuk a nyugoti oldalon,tizenhárom méter magas tojásdad alakú sáncát, mely mintegy harminc holdnyi /most temetőnek használt/ területet kerit be. A sáncnak 1000 ér alatt ugyancsak lekophatott orma, fekete, 1-2 méter magas földtömegből állott, mely a sáncokbői került iszapnak tekinthető. A sáncnak ezen felső rétegektől élesen határolt zöme, világos homokos agyagbői lett felhalmozva, még pedig nyilván azért, hogy meredekebb maradjon és így nehezebben legyen ostromolható, levágott nagy élő fák lettek köröskörül függélyesen felállítva, ugyan ilyenek küllő irányban és mintlkoszorú köröskörül lefektetve. Ezen óriási földtömegben itt-ott mindenütt, de rendetlenül szétszórva, igen különböző nagyságú, nam faragott rhyolit-trachyt tömböket találtunk, melyeknek legközelebbi lelőhelye "eresztur határában a földvártól egyenes irányban 11 kilométer távolságra esik. Azon ösmeretlen népet, amely ezen hatalmas földvárat emelte, egy másik ösmeretlen kultúrnép előzte meg, mely talán az akkor ottan folyó Tiszának áradásai ellen ezen kőzetet védgátul használta. Hogy ezen földvár a környezetből sokkal magasabban emelkedett ki az őskorban, biztos lehet következtetni abból, hogy ott létünk alkalmával a vártól párszáz lépésnyire, Bihari András gazdának beltelkén nyolc méter mélységből, egy gyönyörű spirálisokkal diszitett cserépedény, szép bronztüvel együtt találva került muzeumunkba. A sánc ormokon igen sok La Téne izlésü, tehát a Er. e. évezred Il-ik feléből származónak látszó cserépedény töredékeket találtunk. Valószínű tehát az, hogy a földvár ezen időből származik. A várnak belterületén Bartalo8 egy bronzcsörgő pitykét is talált, amilyenek honfoglaláskori leleteink között gyakoriak. Ezen pityke azt bizonyítja, hogy Ő8eink is tanyáztak itt.
