Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/

bői következtetni lehet azt, hogy levegő után kapkodott. A lónak feje a vitéznek combján nyugodott éa ennek fejéhez volt vizszintea helyzetben irányítva. Tiz ló a tetemek balaidaián , egy pedig a jobb oldalon volt elhelyezve. Kegyetlen őseink élve temették el a lovakat. A kengyelek egy esetben aem találtattak a ló mellett, hanem a csontváznak hol a túlsó oldalán, a feje mögött, vagy lábainak tájékán, de mindég legfeljebb olyan távolságban egymástól, amennyire azokat egy átalvető kengyelszij ereszthette. Nyeregnek nyomát sem találtuk, csupán hevedercsattokat. Nyilván pokróc volt a nyereg helyett a lóra erősitve. A honfoglalás idejéből csak egyetlen nyereg maradványt é3 egyetlen tüskés sarkantyút ösmerünk, Bodrogvécsről, Dokus Gyula remek gyűjteményében. Huszonötöt - pardon! de még sokkal több évet érdemel, hogy ideje legyen a Zemplénvármegyei muzeumot végre-valahára megalapozni. A kard jóval becsesebb lehetett a lónál,mert a ló mellé csak két vitéznek ajándékozták sirjába kardját is. Akadt olyan, aki gyürüt, karperecet, bronz vagy aranykarika fülbevalót vi8elt. Egynek paszta gyöngysor volt nyakába akasztva.A gyöngyszemek egymástól 3-4 centiméteres egyenlő távolságban lóvón, az összecsuszást a zsinóron kötött görcsök akadályozhatták meg. A zsinórnak végei nem voltak összekötve, mert a gyöngyök párhuzamosan találtattak az öv tájékáig vonulőlag, csak ugy nyakba akasztva. Egynél határozottan meg lehetett állapítani, azt, hogy combközépig érő, de már elenyészett köntösének alsó széle ujnyi széles bőrszalaggal volt körös-körül szegélyezve, melyre ezüst szijdiszitések voltak erősítve. Ugyanezen köntös ujjának végén 3-4 diszitett ezüst lemez volt hosszirányban szijazallagra erősitve épen ugy, mint ahogyan ma ia ugyanezen helyre céltalanul varrnak apróbb gombokat. Bezdéden egyik vitéznek balcomján nagy,tenyérnyi bőr-