Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/

- ZLo 18. Honfoglaláskor! temető Micske pusztán A legtöbb embernek van valami bogara, ha nem is testének felületén, ahol viszket, de legalább a koponyában. Egyik bélyeget gyűjt, hogy miért, azt csak ő tudja; egy másik szivarskatulyát, vagy szivargallért. Sok ember végtelenül büsske arra, hogy még az ártatlan galambot is rakásra tudja lőni, gyönyörködik a nyulak halálgyötrelmében, melyet kutyái agyonhajszolnak; rúgja a labdát, elvétve társait is; az aviatikus - martyr a levegőben magasról bukfencezik le az alvilágba.Büszkébb ember pedig alig van a világon annál, akinek lova, erejének végső megfeszítésével egy lófejjel, - a magáéval, nem a gazdájáéval - megelőzi a másikat. Olyan bogaras ember ia akad, aki szeretne évenkint 300 millió koronával több adót fizetni és 40000 újonccal többet dobni az ágyuknak torka elé.De azért nem mondom, hogy a bogaras embereket bolondokházába kell dugni, mert hiszen sok másokkal együtt nekem is vannak bogaraim, melyeket a kíváncsiság ördöge oltott belém. Szeretnék bepillantani azon ősmultba, - annak lakóira, 8Zokásaiba, kultúrájukba, - amelyekbe - Írott történelem hiányában mintegy kulcslyukon - némileg csak akkor pillanthatunk be, ha az átláthatatlan földleplet a vételten és ennek folytatásaként az ásatás kissé fellebbenti. Ha valamelyik király szoborleleplezós alkalmával elmondja: "Hulljon le a lepel!" azonnal szemünk elé áll a műremek, vagy a müfusseráj. Majd ha király leszek, én is azt fogom a földnek odakiáltani: "Tárulj fel lepel!" Addig azonban marad minden a régiben. Valószínűleg Szabolcsvármegyében is fog létesülni egy emlék Nyiregyházán, mely az utóbbi műfajt fogja megközeliteni. Ha már éppen művészetről, vagy helyesebben mondva művészekről van szó, kifúrná az oldalamat, ha fejem betörése veszélyének kockáztatásával is ki nem mondanám azt,hogy a fea-