Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/
hatoltunk be. A harmadfél napi munkának csekély eredménye lévén, a munkálatnak hosszadalmas leírása mellőzhető. A szétlapulásból Ítélve, a halom mintegy két métert veszíthetett eredeti magasságából. A halomnak függélyes tengelyében, a felülettől 180 centiméter mélységben, egy nagyobb cserépedénynek hiányos töredékeit találtuk. A tál forma, mintegy 50 ctm. átmérőjű peremmel egy színvonalban, a 50 mm. széles és 40 mm. hosszú fül nem függélyesen, hanem harántul fekve volt felalkalmazva. A fülnek plajbász átmérőjű lyuka nem harántul - mint minden edényen lenni szokott, - hanem függélyes irányú volt. A nem korongon, de jó gyurmából készült, öt milliméteres vastagságú, Jól égetett edény a Kr.előtti évezred II.ik felére vall. A halom tehát ennél régibb eredetű nem lehet. Három méter mélységig fekete televényea homoktalajban dolgoztunk, amelyben itt-ott horhadt, kisebb állatcsonttöredékeknél é3 egy kis, hengerded, kisujnyi vastagságú, elrozsdásodott, hegyes va3tárgynál egyebet nem találtunk. Azon véleményben voltunk, hogy ezen edény az áldozatul leölt rabszolga kifosztott sírjának tartozéka volt és hogy a főhalottat - akinek emlékére a halmot emelték - mélyebben meg fogjuk találni a sárga, itt-ott tarkának látszó homokban, még mintegy négy méternyire hatoltunk minden legkisebb eredmény nélkül. Hiába fáztunk, költöttünk, a hegy egeret szült,amenynyiben kincsre nem akadtunk. De hiszen főcélunk nem is ez volt, hanem az, hogy őshalmaink természetéről eddig szerzett ösmeretünket bővit3ük. Itten a hulla olyanformán, mint a Patyhalomban, a halomnak félmagasságára lett elhelyezve és a halom csak ezután fejeztetett be a Kr. előtti évezred második felében. Azt, hogy kétségtelenül az ősidőkben kifosztott halomba miként hatoltak be, megállapitani nem tudtuk. Hogy pedig ki lett fosztva, az bizonyitja, hogy az edánytöredékek egy rakáson voltak, de olyan kevés, amelyekből