Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/
Néhány száz lépésnyire délre esik ezen magános halom, az előtt Nyiri Ferencnek, ma pedig már Rosenthal Ferencnek, császárszállási tanyájától, ahol magában a tanyában három kisebb szabású őshalom van egymásnak tőszomszédságában. Nevezzük tehát ezen császárszállási őshalmot " Névtelen halomnak ." A hat méter magas, mindenütt igen kemény, tehát megbolygatatlan halomnak középmagasságában és mint a többi Őshalmoknál annak függélyes tengelyében egy valószínűleg a temetés alkalmával leölt embernek teljesen elporladozott csontvázát, kinyújtóztatott helyzetben, fejjel nyugatnak, lábbal keletnek elhelyezve. Bal oldala mellett egy nagy, három ujjnyi vaatag faládát találtunk, melynek hossza - ha jól emlékszem - másfél méter, szélessége egy méter, mélysége pedig 50 centiméter volt. A fa nem volt barna szinre elkorhadva, hanem hamuszínű párhuzamos bolygatatlan farostokból állott. Tartalma a környező igen kemény földtömegtől eltérőleg hamupuhaságu volt. Azt, hogy a temetés alkalmával mit tartalmazhatott, fogalmam sincs, pedig igen nagy gonddal kutattam tartalmát, de semmi,de épen semmit sem találtam, ami akár szinre, akár más keményebb tárgyra, csontra, vagy szövetre emlékeztetett volna,csupán arra, hogy "Iza por, iza homuk vogmuk." Hat méter mélységben találtunk az áldozat alatt a főhullának ki nem emelhető csontvázát, fejjel nyugotnak, lábbal keletnek kinyújtóztatva. Pontosan megmérve, 200 cm. hosszú volt, tehát tekintélyes, imponáló alak lehetett életében és ezen hatalmas termet adhatta neki azon tekintélyt, hogy népének főnökévé válva,megkülömböztetett tisztelettel hantolták el. Még az ón gyermekkori emlékezetem szerint is az egyenlő szellemi színvonalon álló községi lakosok közül is a legtermetesebbet választották megbiróvá. Ma pedig a legékesszólóbb, leglármásabb, legbankósabb, kerekedik felül a nemzet nyakára, ha a bankót nem a saját zsebéből kell kihúzni.
