Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

16. Múzeumunkból /1911/

16. Muzeumunkból Fájdalom, hogy pár év óta muzeumunknak gyarapodása ritkán került szóba, a minek főképen az államkincstár koldustolta az oka, mert hát muzeumunk a nagyközönség előtt el van dugva, tehát érdeklődést a régészet iránt nem kelthet. Miért van hát eldugva? Azért, mert a vén Jósától nem lehet azt követelni, hogy a hétnek megszabott napjain és órákon át invaliduskodva, esetleg utcagyerek féle látogatóknak körmeire figyeljen és bolha módjára egyik teremből a másikba ugráljon 8zemfüleskedni. A vármegyének azon minimális kérését, hogy egy szolgai állás javadalmának a terhét vállalva, a múzeum és főorvosi hivatal szolgai teendőinek ellátására, a belügyminiszter már három izben nem tartotta teljesíthetőnek. Nem vádképen emiitjük, mert hát Dreadnought meg létszám emelés csak.kell, különben egy kapásra elnyelné a muszka, vagy Montenegró. Csak bolond ember kívánhatja, hogy ilyen országirtó veszély esetén, culturális célokra is fecséreljük az államnak jövedelmét. Ez az oka annak, hogy csak ritkábbnál ritkábban cseppen valami muzeumunknak gazdag gyűjteményébe. Akadnak fehér hollók, mint például Kovács István törvényszéki elnök barátom, akinek fejét a hideg hóra emlékeztető hajzat takarja, de szivében, agyában, a culturáért rajongó piros meleg vér kering. A napokban adott muzeumunknak kőkorszaki, a Kr.előtti évezred Il-ik feléből származó u.n. La Téne izlésü, továbbá honfoglaláskori fenőkőnek töredékét és egy kis gyönyörű szarukőből készült kővésőt, mely tárgyakat thassi szőlőjében talált, a hol nézete szerint egy őskori földvárnak nyomai láthatók. Annyi bizonyos, hogy ott egy őstelepet fedezett fel,a-