Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
15. Széchenyi ereklye múzeumunkban /1911/
még bűnné is válhatik, ha nem sarkallik tiszta hazafiság alapján, vagy csorbát üt az emberiség jogain! Vegyétek ezt figyelembe tisztelt Barátaim, ön pedig, a kinek annyi tisztelettel tartozom, maradjon jé akaróm, barátom és éljen addig is, mig ismét meglátjuk egymást boldogul. ön készköteles szolgája Széchenyi István Debrecen, Oct.7.1845. Ez a finom udvariasság, humanizmus, hazafias érzelemből sugárzó politikai higgadtság, szenvedélyességtól mentes, bölcs, hatvanhat év előtti látnoki képességből fakadt intés megérdemelné, hogy a mostani hatalomra jutott országgyűlési párt is megszivelnó a Széchenyi István sirjáből harsogó szavakat és sokakat megdöbbenthetne. írójának tömörsége egy epizódra emlékeztet. 1896-ban hazánk meghódításának ezeréves emlékére tartott díszközgyűlés alkalmával, Kurucz Vay Ádám családjának 1vadéka, gróf Vay Ádám lett az ünnepi szónoklásra felkérve, az a Vay Ádám gróf, aki a hatvanhetes kiegyezésnek volt hive, de azt nem hátrafelé, hanem előre fejleszteni akarta, ez a nagyszerű, lánglelkü magyar, ragyogó szónok, a főispáni széket akkor rúgta ki maga alól, mikor büntetésből a kuruczérzelmü Szabolcsvármegyének testéből Püspökladányt, Földest, Szovátot, Nádudvart, Balmazújvárost, Egyeket, Csegét és Téglást kiszakították és a vármegyék önkormányzatát kikezdették. Nem hódolt be éppen ugy, mint a fia G-ábor gróf, aki későbben székébe ült. Az ezernyi nép a vármegyeház nagytermében el nem férvén, lángoló hazafiasságtól sugárzó hatalmas, ragyogó szónoklatát a vármegyeház előcsarnoka előtt tartotta meg. Beszédéhez a sokak között én is szivből gratuláltam,amire az ő szellemes modorában körülbelül ezt válaszolta: "Öcsém! nem vagyok beszédemmel megelégedve, mert terjengősebb voltam, mint kellett volna!"
