Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

13. Adatok a Szabolcsmegyei őshalmokról /1910/

vább nem folytattuk. Kincskeresők nem lévén, igen megeléged­tünk azzal, hogy kideritettük azt, hogy a halom az u.n. La Te­ne korszakból, a középeurópai régészek által a Kr. előtti év­ezred második feléből származik, amihez pedig szó fér, mert: Szabolcsban, Nagykállóban egy, Oroson kettő. Császárszálláson /Szabolcs/ egy, Békésen, Henczidán, Füzesgyarmaton egy - egy Korhány nevü óshalmot és igen sok helyen Korhány nevü dűlőt találtunk, tehát a Korhány nem egy halomnak neve,hanem kol­lektiv elnevezés, éppen ugy, mint Délolaszországban, ahol az őshalmokat Kurgánoknak nevezik. Ezen elnevezés azt látszik bizonyitani, hogy a mi u.n. La Tene kultúránk nem nyugatról, hanem keletről származott hoz­zánk, egyszersmind tehát azt is, hogy ezen kultúra tőlünk ter­jedt nyugat felé, még pedig nem egy nap alatt, hanem talán pár századnak multán. A Nyirben nem találunk átmeneti nyomokat a bronzkultu­rából a vaskultúrába, mint Középeurópában, ahol a két korsza­kot az u.n. hallstadti kultúra köti össze. itten nincs a kettő között összekötő átmeneti kapocs, sőt azon körülményből, hogy tekintve a csekély, mintegy 6000 n kilométernyi területet, melyról muzeumunk tárgyai összekerültek, sehol sem találunk annyi rakásra rejtett bronzkincset, mint ép­pen a Nyirben, azt kell következtetnünk, hogy keletről olyan nép hatolt be ide rohamosan és meglepőleg, mely már a vasnak ismeretével hatalmasan felfegyverkezve, a kevésbbé védképes bron­zot használó ittlakókat megsemmisítette. Az archeológiai szempontból nevezetes oro3Í Ragykor­hánynak megásatása után , két év előtt, egy rakamazi őshalom lett ásatásra kiszemelve; egy az igen sok szabolcsi tiszamenti halmok közül. Rakamaz határában mintegy hat őshalom van. Ezek közül három közvetlenül a rakamaz-nyiregyházi kőutnak jobb oldalán fekszik. Csak az elsőnek van neve: Vágotthalom ; amelyen pedig vágásnak semmi nyoma. Két kilométeres távolságra esik a köz­ségtől, a szántással ugyancsak lekoptatva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom