Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
12. Múzeumunkról /1910/
hamvvedrekbe tették, hanem eleget véltek tenni a kegyeletnek, ha a hamvakat csak kis részét helyezték el kávés findzsányi kis edényekbe. A többit pedig szélnek szórták. Csupán lehóczky talált az egyik igen nagy terjedelmű urna temetőben nyolc csontvázas sirt, melyekből egy-két koponya ma is birtokában van. Bronzleleteink többnyire depot-leletek, régi bronzöntőknek és egyszersmind bronzkolompároknak elrejtett kincsei. Bronzedényeink azonosak a hallstadti bronzedényekkel, de mivel az ezen edényekkel együtt talált tárgyak egymással semmi rokonságban nincsenek, Hallstadt és a Nyir egymást nem befolyásolhatták, hanem ugyanegy kultúrának különálló végpontjai. III. A bronzkorszakot nemcsak a bronzeszközök,hanem a cserépedények oldalaira alkalmazott csücskök is jellemzik, ha azok felett vagy alattuk félköröket, vagy spirálisokat is látunk, mert ezek nélkül csücskök kőkorszaki edényeken is előfordulnak. Az edényeknek korát meghatározni azonban biztosan ma még nem minden esetben lehet, mert valamint ma is óriási különbözet van a m eis seni, vagy a sevre i porcellán és a zsalu- zsán i fazekak között, ugy az őskori agyagiparnak termékei sem azonosak. Annyi bizonyos, hogy a Schlieman által a trójai ásatásokból került apró, diszités nélküli agyagedényeknek ikertestvéreit nemcsak Tordoson /Erdély/, hanem muzeumunkban őrzött számos diszités nélküli - Egyekről, Berkeszről, Borzsováról és több más községeinknek határából került - findzsáinkban is megtaláljuk; ami kétségtelenül igazolja azt, hogy a trójai kultúra hozzánk is Erdélyen át hatolt be. Középeurópai régészeti felfogás szerint a bronzkorszakból a La Tennék tévesen nevezett korszakba az u.n. hallstadti korszak képezi az átmenetet, amidőn a Krisztus előtti évezrednek I. felében a vasnak ismeretéhez is jutottak.
