Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/
velencei San Marco könyvtárában talált kun Codexet. Ebből alapos tájékozást szerezhet; de azt is hozzá toldotta, hogy az akadémia nem sokkal több példányt nyomat kiadványaiból,mint az akadémikusoknak száma, tehát csak antiquariusoknál lehetne kapható. Az akadémiából tudvalevőleg pedig potyára egy hazai cultur-intézet sem kap még gerjesztőre valót sem". Felkajtattam tehát az antiquariusokat és 12 írtért megszereztem a Hunfalvy Jánosnak hagyatékából származó példányt, a volt tulajdonosnak széljegyzeteivel. Ebből aztán tökéletesen megtanultam kunul, t. i. azt, hogy a kun nyelv nem egyéb, mint a török nyelvnek egy táibeszéde /dialectus/. Mikor aztán tehát kunul ugy tudtam, mint a karikacsapás, szerettem volna bessenyőül is tudni. Ismét Nagy Gézához fordultam; ahoz a szerény nagy tudóshoz, aki mindent tud, de nem henceg vele. Nagyon lehiitött, mikor azt.mondotta, hogy a bessenyő nyelvből alig maradt reánk egy-két szónál több. Ebből az egy-két szóból pedig egy tudósunk, akinek munkája az akadémia kiadványai között jelent meg. Szabolcsvármegyéből Bessenyővármegyét csinált. Lelke rajta. A legtöbb ember szégyenli azt, ha egy hozzá int 'zett kérdésre érdemleges válasszal nem felelhet. Nagy Géza barátom egyenesen felelt. Kint orvos igen szokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy nagyokat nyelve, felelni nem tudtam. - Különösen zsidó patiensek hoztak kérdéseikkel gyakran zavarba, amiből egyszer megboldogult nyersmodoru, de aranyszivü Dr. Bleuer Miklós öreg barátomnak panaszkodva menekültem ki mindenkorra a hínárból. A zsidó eszes és okos népfaj lévén, nem alkot magának véleményt addig mit tövétől hegyéig mindent ki nem kajtatott. Még a világnak legnagyobb tudósa - Humboldt sem tudott volm sok zsidó patiensemnek kérdéseire megfelelni. Miklós bátyám tanácsára a tulkiváncsiákat a következő soha csütörtököt nem mondó csalhatatlan módon szoktam már évek óta elnémitani.