Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

10. Bronzlelet Rohodon /1910/

rök. Hát mégis csak mindég rolt a -Nyirben kulturtörekvés éa régészbalek nemcsak azon ősidőben 3-4000 év előtt; a minthogy mindjár kisül. 1877-ben a budapesti nemzetközi régészeti kongresszus alkalmával, mint féltett kinc semet vittem fel magammal, agy nagy bronzérmet, amelyet Piricsén találtak és egy odavaló pa­rasztembertől vettem meg. Az egyik oldalán egy emberfej "Sci­pio africanus;" a másik oldalon meg egy emberfej "Hannibal pu­nicus" körirattal. Büszkén mutatom Worsae dán kultuszminisz­ter hires régésznek, aki alig megforgatva, azzal adta vissza, hogy ez "cinguecento." Köszönöm. ' Ezzel Evans híres angolrégészhez fordultam, aki ked­ves mosollyal ugyanazt mondotta, éppen ugy mint több más tudós is. Végre megboldogult Pulszky Ferencztól tudakozódtam, hogy mi lehet ez amit mindenki ösmer csak én nem. Ugyan öcsém uram miként képzelheti maga azt, hogy ez a két halálos ellen­ség - Scipio és Hannibál - pofájukat ugyanegy éremre enged­ték volna veretni. Persze, hogy ez "cinguecento!" t.i. a tizenötödik században, amikor az antik szépművészet újra ébredni kezdett , mindenki rajongott a régiségekért. Az élelmes csalók a kedve­ző alkalmat kihasználva, sületlen hamisítványokat sóztak a ba­lekek nyakába. Ezért nevezik az ilyen dolgokat "cinguecentő­nak." Erre ugy megörültem, hogy rögtön a "Repülj fecském ablakomra" jutott eszembe és a cinguecento kirepült a nyitott ablakon, az ón orrom pedig hatalmasan megnyúlt. Az, hogy ezelőtt 3-4000 évvel csupán itt a barbárok­lakta "Nyir"-ben lettek volna régészet kedvelők; az isteni tö­kélyhez pedig egy arasszal közelebb álló nyugoti népfajoknál a tudományok iránti eféle ösztön pedig hiányzott volna,csak nagy tudósok hihetik el; itt Nyiregyházán még egy taligás sem hi­szi, pedig ha ők maguk nem, de lovaik olyan finom' röptüek,hogy még a postagalambokkal is mernének versenyezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom