Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

a földet oda hordani megkezdették volna é3 a felhordás ideje alatt. Ezzel nem érték be; hanem a függélyesen elhelyezett galyas fák közzé, a mennyiben csak lehetett - harántfekvőleg mint koszorút is helyeztek el ilyeneket; sőt még küllő irányban is; tehát háromféle képen. De ezen kivül még egyéb rejtélyes körülményt is állapi that tunk meg, t.i. azt, hogy a közvetlen környékről felhordott földtömegben mindenütt találtunk számos ökölnyi és sokkal nagyobb alaktalan ryolith /darázskő/ darabokat szétszórva, a melyek a várnak külön czélzatos organikus alkatrészét nem képezték és csak annyi szolgáltatót tehettek, mint ugyanannyi földtömeg; tehát csak ráadásként szerepeltek. Ezt a kőzetet a Nyirben darázskőnek nevezik és Keresztúr határában bányásszák, amely bánya Zabolch várától egyenes vonalban 11 kilóméternyi távolságra esik. - De még nagyobb utat is tehettek, mert a kövek nem repülnek olyan egyenesen, mint ahogy osztrák testvéreinket innen kirepiteni szeretném. Csipje meg őket a darázs. A sáncoknak 1-2 méter magas felső része nem sárgás szinü homokos földből áll; sem galyak vagy darázskőnek nyomait benne nem találni, hanem ugyancsak iszapos feketefóldbőláll, tehát későbbi erődités. Az elmondottakból jogosan lehet következtetni azt, hogy azon népet, amely egy óriási meredek sáncnak épitéséhez erdőt irtott ki és használt fel, nár egy olyan nép előzte meg, amely előttünk teljesen ismeretlen célból nagy mennyiségű darázskövet szállított Kereszturról, a későbbi Zabolchvár közelébe, de amely kő felhasználási céljáról még halvány fogalmunk sincs. A sáncoknak felső része Zabolch vezér munkájának tulajdonitható és bizonyára a sáncárokból került a talajra. Anonymus szerint két évig időzött Zabolch vezér Bodrogközön, mig Rakamaznál a Tiszán átkelhetett; valószínűleg azért, mert Hübelebalázs módjára a várat nem támadhatta. Neki kellett gyürkőznie.