Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

Legjobb lenne tehát, ha valamennyien külföldre, még pedig Ázsiába mennénk vissza, mert ottan esetleg mindannyian magyarokká is válhatnánk. Boszniát is visszük magunkkal, mert hiszen az a magyar, nem az osztrák koronának függeléke, de meg az occupatio óta magyar kormányzók befolyása folytán mindenki ugy beszél magyarul majd ha fagy, mint a karikacsapás, mi pedig élvezzük tovább a karikás csapást. Hortyog a nemzeti önérzet! Ezután a kis kesergés után visszatérek a mi szeretett muzeumunkra, bár tudom azt, hogy a kutyaugatás nem hallik a menyországba. Hazai múzeumainknak legtöbbjét annyira mennyire ösmerem. Kyiri sovinizmus nélkül is bátran állithatom, hogy ősrégészeti - különösen bronzkorszaki tárgyakban - viszonyítva a területhez, a melyről ez összekerült, a nemzeti múzeumnak gyűjteményét kivéve, mi vagyunk Európában a leggazdagabb, tehát az őskor itt hajtotta legszebb virágait. De azzal, hogy az ősidőkben itten a keletról behatoló az akkori viszonyokhoz képest igen magas műveltségi fokon álló, ösmeretlen fajú és nyelvű népek torlódtak egymásra ós ujabb jövevények által szoríttattak ki és árasztották a műveltséget Közép Európa felé, nincs kimondva az, hogy mi magyarok jogosulva volnánk ezzel büszkélkedni, épen ugy nem, mint ahogy nincsen joga valakinek büszkélkedni azzal, hogy valamelyik őse érdemeinek elösmeréséül kutyabörre festett czimert kapott, Ô pedig semmi és nincs is őseinek érdeméhez semmi köze. Az oroszlánnak árnyéka nem oroszlán! A mi muzeumunknak gyűjteménye kétségen felül helyezi azt, hogy a "Nyir

n-nek őslakói az akkori viszonyokhoz képest magasabb színvonalon állottak, mint a tőlünk nyugotra eső népek. Az lenne tehát várható, hogy a "Nyírt" lakó mai nép is fölötte áll más népeknek, mert hiszen itt nem volt ugyan egyszer hopp, máskor kopp, de sem 1817-ben, sem 1863-ban insóg