Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

Csevegés muzeumunk érdekében ls III. Múmia szaguvá válhatik az, aki mindig csak régészettel kapcsolatos dologról locsog fecseg; tehát szakítsuk kissé félbe ezt a thémát. Rhamsestől, Cheopstól meg a többi pharaóktól, meg más inci-finci császár hulláktól azt hallottam, hogy a snepfröl lemondva, inkább krumplin nyalánkodnának, krajcáros kalábert játszanának, nyiri vinkóval quaterkáznának, mintsem hogy visszabújjanak pyramisaikba, vagy millióknak véres verejtékével emelt gúlák alól kikaparva, most már csak muzeumokban vicsorítják fogaikat a reájuk bámulókra. Hát ne muzeumoskodjunk. Ezek - a valamikor élő bálványok - azt hitték magukról, hogy vagy iatenek, vagy legalább ia közelebb rokonságban vannak az Úristennel, mint a majmokkal. "Risum teneatis beati!" Most már belátták, hogy "Iza por és homuk vogmuk." De azért bár gyérülve, de most is akadnak még olyan tiszteletbeli múmia jelöltek, akik máa tésztából gyurtnak tartják magukat mint más és kiközösítik kebelükből azon családtagokat, akik - nem mondom hogy bálványimádók - hanem olyan alacsony színvonalra sülyednek, hogy nem átallanak nem felsőbb lényü családból házastársat választani maguknak. Meg kell adni a császárnak a mi a császáré,de meg kell adni az embernek ia, a ni az emberé. A farkcsóválást pedig bizzuk a kutyára; de azért ne tagadjuk meg a köteles tiszteletet azoktól, kiket a társadalomnak érdeke ennek élére emelt, mert különben anarchiába sülyednénk, amely felé vasúti ügyünk is pár hónap óta némileg irányulni kezd. Az csak korszülte jogosulatlan finnyásság, ha valaki vonat késésről panaszkodik; mert élénk emlékezetemben van az,