Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/

ki ne tátsam; amit megtettem pár év előtt akkor, mikor Széli Kálmán után megboldogult gróf Andrássy Tivadar volt az elnök, a titkár pedig Porzsolt Kálmán. A programmnak 8-ik pontja az volt, hogy "índitványok". Porzsoltnál inditvány bejelentve nem lévén, kaptam magamat és Rákossy Jené öcsémnek bíztatására azt ajánlottam,hogy mondja ki a közgyűlés azt, hogy azon kókorszaki törvény, amely szerint a föld mélyéből került tárgyak csak harmadrészben illetik a találót, törültessék el és a találónak szabad tulajdona legyen az amit talált. Berzeviczy akkori államtitkárnak helyeslése után ezen inditvány egyhangúlag elfogadtatott. ffosinszky jött is le hozzám a törvényjavaslatnak megbeszélése végett, amely azután jogászi aggodalmak miatt Szivák Imrénél megfeneklett. Maradtunk tehát a régiben. A leleteket ha anyagi értékük nincs is, rettegve eltitkolják, legtöbbnyire vidéki aranyművesek kohójában enyésznek el, vagy külföldi muzeumokba kerülnek, amint az Mainzban, Londonban és sok más középeurópai muzeumokban tapasztaltam. Nem akarok hosszú nótát zengeni, csak azt sajnálom, hogy Szendrey Jánosnak a középkori, magyar várakról tartott értekezésén nem lehettem jelen azért, mert ezt későbben ugy is fogom olvasni, a muzeumot pedig nem láthatom, ami pedig leginkább érdekelt. A múzeumnak parkját odaérkeztemkor ezernyi uri nép töltötte be. Mint az Óperenciás tengeren túlról érkezett vendég bejutottam; ahol Kárpáthy Kelemen és báró Miske Kálmán voltak szivesek tájékoztatni, mielőtt a szorongás bekövetkezett volna. Ugy régészeti, valamint az etnographiai és képgyűjtemény, amely valószínűleg nagyrészben gróf Batthyányi Lajosnak ajándéka, olyan nagy théma, amelyről ilyen tárcacikk féle keretben értekezni nem lehet. Erről könyveket kellene irai, amelyek főképen csak is szakembereket érdekelhetnek.