Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

5. Csevegés múzeumunk érdekében is I-IV. /1908/

egy jó része még mintegy tizenöt óv előtt szántó föld volt,de a hol most palotatömbök büszkélkednek. A sárga irigység fogott el. Csak azért nem könnyeztem, mert szégyeltem magamat /ezt megcselekedni/. Szombathelyre menjünk rendet tanulni, az ünnepség rendezőjétől Ujváry városi főjegyzőtől és a város rendőrkapitányától. Az országnak minden részéből száztizenketten jelentek meg, a kik a tudományok szolgalatjában álló különböző intézeteket képviseltek. Valamennyien a város vendégei voltak. Minden meghivott és érkezését bejelentő képviselő előre értesítve lett arról, hogy hányas azámu bérkocsira szálljon és kivel vagy kikkel. Háromnál több egy kocsira nem jutott. Az egyes számú bérkocsi legelői, az 50-es számú sorrendszerint igen hosszú sorban egymás mögött várakozott, ugy hogy a megérkezéskor semmi zűrzavar nem lehetett, mert mindenki ászánál megtalálhatta kocsiját annál is inkább, mert a bérkocsisok karszalagján a sötétségben is meglehetett látni a számot. A kocsisoknak meg volt tiltva a kisebb számúak

at megelőzni, tehát a torlódás teljesen ki volt zárva; tehát majdnem olyan nagy rend volt mint Nyíregyházán: A rendőr főkapitány álmomban azt mondotta nekem, hogy ezt nálunk tanulta. Az érkezőket a vármegye határán /Czell-Dömölkön/ egy küldöttségnek élén a vármegye főispánja és alispánja fogadta. A szombathelyi állomáson pedig nagyszámú uri közönség; mert ott más kaliberű talán nincs is, A majdnem két kilométer hosszú, fényesen kivilágított és fellobogózott utca sorokon, mely a város szivébe vezetett; mintegy háromezer, nemzeti szinü lampionokkal felfegyverzett tanuló ifjúságnak lelkes éljenzései mellett vonult ki-ki előre jelzett szállására. A sok kalap emelés miatt a kopaszok nem valami jól é-