Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

előtt a szódafábrikám égett porrá gondatlanságbul.

Azelőtt egynehány nappal pedig egy cselédem háza gyújtatott fel, mivel lakosa, hiv kötelessége szerint, a pocsékló marhát hajtotta be a mezőrül. Ilyen a sajátság bátorsága hazánkban. Az istállóm felperzselése is egy nappal utóbb esett a szent-mihályiak lovaiknak a tilalmazott rétrül szénám /83/ közül való behajtásánál..."' Jl Ha a lakosság panaszkodott, nem közölték vele. így irja: "

...a szentmihályiak instandiaját /kérelmét/ nem is communikálták /közölték/ velem, hanem egy szolgabírót küldtek ki, hotry tegyen vizsgálást; de ő tovább ment, nsryon szidta a lakosokat, de nem büntette, szóval adott nekik parancsolatokat,8 tisztjeimnek pedig irasbsn..."' ^ Ugyanezeknek az időknek idetartozó eeeménye volt, hogy 1826-ban neraes Gál István a helységháza udvarén felállított pellengért kivágta, mert csikorgó hidegben egy téli napon egy hosszú fuvarba menni nem akaró jobbágyot nyakvassal a pellengérhez kötötte. /Nemes Gál Ietván nevével még találkozunk az 1850. évi zendülésnél./ Lessewffy József gróf ezekben az időkben Pozsonyban élt mint országgyűlési követ. A követeknek ahhoz a csoportjához tartozott, amelyik a reformokért indított harcot ás mindent elkövetett azért, hogy a föld népe törvényes és alkotmányos formák között emberibb életet élhessen és az úrbéres terheitől törvény útján megszabadulhasson. Haladó nemzeti szellem élt benne. Ami rosszat neki tulajdonított a nép, azt főként az itt működő tisztjeinek a visszaélései okozták. Itthon élő felesége, Sztáray Elenóra mindent elkövetett, hogy az elégedetlen ée léptennyomon láz8dó lakosokat meggyőzze a földesúr jőszándékúságéról. Minden hiába, mert a tömeghangulat mind forradalmiabbá vált. A józan és mérsékelt embereket már a ta72.