Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

ki Dessewffy Sámueltől 6 évre,holdanként évi 15 garasérti Az évi árendát két ángáriában, évente májusban és novemberben, a hónap első napján kellett fizetni; a község részéről V.Nagy János biró és Gulyás Mihály perceptor/pénztáros/ voltak felelősek a bérösszeg részleteinek a pontos befizetéséért. A bérlet 1806-ra szűnt meg. Az 1794. évtől meg-megismétlődő inséges években nehezen boldogult a lakosság, szorgalma ellenére is.Az 1795. évben felvett kölcsönök súlyos terhet jelentettek még a XIX. század elején is. A 1801-es év ismét nyomorúságos volt éppúgy, mint 1802, marhavész és lódög pusztította az állatállományt. Nehezebbé tette a helyzetüket az is, hogy a földesúri birtok tulajdonjoga több örökös közt oszlott meg. így az úrbéri szolgáltatásoknak a készpénzben való megváltása is több nehézségbe ütközött. Az örökösök egyet nem értése, kapzsisága okozott bajokat. így felemelték a megváltási árat úgy, hogy az 1806. évre már 12.000 forint volt. A lakosság még a nagy áldozattál sem riadt vissza. Hogy ilyen helyzetbe ne kerüljenek később is, igyekeztek az egész birtokot megváltani, illetve zálogként megszerezni. A fél földesúri birtok már ekkora a kezükben volt. Az 1807. évben a még hiányzó hányadok megszerzése érdekében tettek lépéseket az egyes résztulajdonosoknál és fokozták anyagi erőfeszítéseiket. A kért magas árral nem birtak, de az árendalis megoldás mellett megmaradtak. A grófi család megbízottja azonban közben megszerezte a részbirtokokat és a lakosság által már kifizetett vételrészleteket .előlegeket visszafizette. így a lakosság minden erőfeszítése hiábavalóvá lett és nem tudták megszerezni a birtokot. A visszakapott összegeket a felvett kölcsönök visszafizetésére fordították. Á kölcsönök kama68.