Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

és tekintélye csökkent s igy a nemesi vármegye már támadni mert. 4. A török Időkben A lakosság helyzetének jellemzésére idézem, hogy az 1661-ben tartott kassai tanácskozáson Szabolcs és Szatmár vármegyék követei igy panaszkodnak: "hogy már esztendőktől, először a szomszéd lengyelektől szörnyű romlásokat, égetést, lakóknak raboltatását, öletését, ezután a török vezértől Borosjenőnek megvétele után hasonló Ínségeket szenvedtek. Ezt mivelte vélek Ali pasa, midőn Váradnak ostromoltatására méné. Ezt Susa és Montecuccoli császári vezérek, hogy már csak puszta helyek látszanak és a vármegyéknek kevés népe koldulva jár..." A nádorispánhoz benyújtott panaszukban igy emlékeznek az 1660-évre is: "Tavalyi esztendőben is rettenetes vonulást és megbecsülhetetlen károkat szenvedtek mely minden ellenségtől, marhájoktól és vagyonoktél megfosztotta, úgy hogy csak az elpusztult helységek és a lakoknak csak teste és lelke maradott meg." Szentmihály lakéi is annyira megfogyatkoztak, hogy számuk már 5-600-ra esett. Ezekben az időkben volt a községnek egy papja, Rápolthi Papp Mihály. Az 1660-as évtől kezdődően Dobon, Nánáson, Szentmihályon és a környék községeiben lelkészkedett. Eredeti naplója megvan a debreceni ref. kollégium nagykönyvtárában. Mint a viharos idők szemtanuja és át» ezenvedője leirta - "futás"-aikat. Mivel feljegyzései szinte kortörténeti leírások, idézek belőlük: "Dobra költöztem 27. april. A. 1660. Egy éjtszaka háltam a parochiában, reggel mingyárt elfutottunk, mely futás mily keserves volt...Vasárnap készülvén az Prédikáláshoz, azonban elérkezik a török, már fölégette az Hajdú 24.