Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

ség az u.n. "kántorkorcsmá"-ban gyakorolta. Közvetve ez azt is igazolja, hogy az 1550. évben Szentmihálynak szőlőskertje volt.A törvény szövege ez: "...ama községekben, ahol szőlők vannak, a községet illeti meg Szent Mihály napjától Szent György napjáig...a bormérés joga." A szőlővel nem biró és bort nem termelő jobbágyközségekben ugyanis csak Szent Mihály-napjától karácsonyig volt a községé a bormérés joga. Sokat érő és nagyon fontos adat szárr.azik az 1556ból. Erről sz évről ugyanis megvan az egyháznak dézsir.át fizető szentmihályi jobbágyoknak a névsora és sz általuk fizetett dézsma mértékének feljegyzése. Ezt a tizedjegyzéket Szentiványi András deák/"Andreae Litteratus de Zentlvan"/, a Báthoriak Íródeákja állitotta össze. A dézsmajegyzékben minden Báthori jobbágy névszerint meg van nevezve és fel van tlintetve az is, hogy az illető jobbágy mennyi termés után fizette a tizedet, vagy hány bárányt adott be a szaporuság után. így 36 fizetett gabona-vagy báránydézsmát, 7 pedig csak báránydézscát. Kereszténypénzt fizetett 49 jobbágy. Az összes dézsmafizetők száma pedig 92. Kereszténypénzt azok fizettek, akik gabonatizedet nem adtak,vagy akiket a természetbeni tized alól felmentettek. Mentesek voltak a természetbeni fizetés alól pl. a mesteremberek. Az ilyenek csak az 5-6 dénár kereszténypénzt fizették.Megállapítható a jegyzékből, hogy községünkben 272 köböl búza és 8 köböl árpa után fizettek dézsmát. Kitűnik az, hogy 83 dézsmabárányt adtak át a tizedszedőnek. A jobbágyok közül a Báthori András jobbágya volt 51, a Báthori Imréé 25, a Báthori Jánosé 6 és a Báthori lányok gyámja, Tegzes Antalé 3. A dézsmajegyzékből következtetni lehet arra,hogy mennyi volt a község akkori lakossága, valamint arra is, hogy hány darabból állott a 8.