Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

volt. A felkelés mind nagyobb méreteket öltött és e hatalomnak komoly gondokat okozott. Végre 1437 őszén sikerült elnyomni Szabolcs és Szatmár vármegyéknek a lázadásét. A felkelés leveretése után a vezetőket kivégezték. A környéknek és a községnek a jobbágyaibői is vettek részt a felkelésben. Ezeket az időket követően mind erősebben és fokozottabban növekedett a Balkánon át Európába is behatolni akaró török nyomása. Ez az országvezetés gondjait növelte, egyben elterelte a figyelmet a belső bajokról, igy a jobbágyság helyzetéről is. A Zsigmond utáni idők gyenge kormánya ismét lehetségessé tette a földesúri elnyomás fokozását. A törökkel vivott várnai csata után az országgyűlés 1445-ben öt kerületre osztotta az országot, A Tiszántúl kormányzója Hunyadi János lett. Az 1446. évben pedig a gyermek V. László király kiskorúsága miatt az egész ország kormányzását Hunyadira bizta az országgyűlés. Kormányzása alatt minden vonalon igyekezett rendet tartani és az ország törvényeit mindenkivel megtartatni. Így tett a jobbágyság helyzetét szabályozó törvényekkel is. Ez sokat javított a jobbágyság helyzetén is. Hunyadi példamutató jobbágypolitikája áldásos hatású volt. Erélyes kormányzása pedig fékezte a nép felé ható káros földesúri hatalmaskodásokat és erőszakoskodásokat. Pia, Mátyás király apja nyomdokain haladt a jobbágyvédelemben is. Emberséges és igazságos uralkodása az egész népre jótékony hatást gyakorolt, mert mindig a gyengébb és kisebb pártján állott a király. A XV. század közepén Debrecen városának a lakossága erősen feltöltődött. Ennek egyik'fő oka az volt, hogy a mostoha jobbágysorsot nem biró szökött szabolcsi jobbágyok ott biztos menedéket találtak és letelepedhettek. Szabolcs vármegye a szökött 5.