Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

Fűzfavesszőből fonják, olyanból, mint a falusi fáskosarakat, kasitákat. Olyan csonkakup alakú, amelynek hiányzik az alja és a fedele, s maximum 1,5 m magas. Az üres alja tágabb, 80-100 cm átmérőjű, ezzel nyomják le a vízfenékre. Felfelé összeszűkül, 40-50 cm átmérővel. Itt nyúlnak bele a halat kiszedni. Használata igen könnyű és eredményes módszer volt a régi halbő patakokban, állóvizekben és áradáskor a folyók kiöntött zavaroa vizeiben. Csíkot fogni, csikászni is lehetett vele, ha jól lenyomták a pocsolyába. Kisebb folyók, mint a kis Tur sásas szegélyeiben, különösen ívás idején igen eredményesen használták. Használójától annyit követelt, hogy óvatosan, gólya módjára lépkedjen, illetve huzza a lábát a vízben, ugyanolyan óvatosan tegye bele a vízbe, s csak a fenékből 20-25 cm-nyire nyomja le villámgyorsan.A sás mellett sütkérező és más ikrázó hal bennmaradtak ebben a kosárban. Ha benne volt,hallatszott, mert verte a tapogató oldalát. A halász belenyúlt, kivette, és az oldalán csüngő tarisznyába ejtette. Hurkászás Korábban hallottam erről a módszerről,de csak nyúlés fácánfogással kapcsolatban. Először a turistvándi Simon Zsiga emiitette a fia előtt, hogy pulyakorukban hurokkal is megpróbálták a halat elkapni. Főleg a csukát. Sonkádon Oláh Józsi bácsi, akiről még alább lesz szó, szintén emiitette ezt a halászati módot. "Hogyan csinálták? Ez abban az időben volt divatos, amikor nem lehetett horgot,nylont kapni. És akinek semmi felszerelése nem volt,az is szeretett volna halat fogni. Igaz én is megpróbáltam, hogy na, lássam, ér-e valamit?