Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

krumpliból, húsból és borból áll. Régen pálinkát, kenyeret, szalonnát és bort adtak. A tálakat az asztalra teszik, kiki szabadon szed. A pálinkát és a bort valamelyik sirásó, vagy a meghaltnak veje kínálja. A torban már énekelni nem szoktak. A beszélgetés során itt tárgyalják meg a temetést, azt,amit jól végeztek el, vagy amit elmulasztottak. Beszélgetnek a család további sorsáról, eljön az osztozkodás kérdése. Ma a toron az italozás mérsékelt. A tort előkészítő asszonyok vigyáznak rá, hogy több italt ne igyanak az elégnél. A toron csak a férfiak vesznek részt. Régen előfordult a részegeskedés, amikor a nótázásig el eljutottak. Emlékek és a sir A temetés után pár nappal előkerülnek a halott hátramaradt használati tárgyai, kedves, féltveőrzött dolgai. A keze által készített munkáját mindig megőrzik és soká emlegetik. " Ezt még szegény megboldogult anyánk csinálta". - mondják. Hogy egy emléket meddig őriznek, az attól függ, hogy milyen közeli a hozzátartozó. Van olyan emlék, amivel az unokák vagy még a dédunokák is találkoznak. A közeli rokonság a temetés utáni napokban is rendszeresen kijár a sírhoz.Virágcsokrot visznek, amit a fejfa körül helyeznek el, és felidézik a halott életének egy-egy mozzanatát. Gyakran könnyezik is a halottakat. De ez a gyakori látogatás később elmarad. A legközelebbi hozzátartozó minden tavaszon fellazítja a sírt és nyári virágokat ültet a hantra.A sir karbantartása nincs meghatározva, szokás nevezetes napok, évfordulók,anyáknapján,halottak napján, névnap előtt rendbetenni a sírt. "Nagyapámék a temetőben voltak és hoztak virágot a sírról. Este lefeküdtek, hát éjfél tájban hallják, hogy valaki